SS-24 az indexen.
Ez itt ugyan OFF, de
Nem kevés marhaságot írtak már róla, úgyhogy muszály a topiclakókkal megosztanom az ismereteimet vele kapcsolatban...
... hamár végre sikerült egy nagyrakétára szert tennie az országnak.
:D
Szóval a ruszki 4. generációs interkontinentális ballisztikus rakéták története 1976-ban, a feladatok leosztásával kezdődött.
Három meglévő folyékony hajtóanyagú silóban telepített típust kellett tovább fejleszteni-leváltani, illetve két új mozgékony, szilárd hajtóanyagú kellett az amerikai Tridentek kiegyensúlyozására.
A három fejlesztő iroda közzül a Grechko védelmi miniszter 1976-os halálával, és Ustinov előrelépésével, az általa utált Chelomey-ék jártak rosszul.
A meglévő 360db UR-100N (SS-19mod1,2) még leválthatták az UR-100NUTTH (SS-19mod3) változattal, de utánna könyörtelenül felszámolták őket.
Az SS-20 -assal sikeresen debütáló Moszkvai MIT iroda, a Topol (SS-25) fejlesztésének állhatott neki.
Az új védelmi miniszter favoritja, a Yuzhnoye iroda minden más feladatot megkapott.
Leválthatták a 150db MR-UR-100 (SS-17mod1,2) rakétát MR-UR-100UTTH (SS-17mod3) változattal, és a hatalmas R-36M (SS-18) lecserélése 308db R-36MUTTH (SS-18mod3,4) változattal is tőlük származik.
Mintegy bónuszként nekiállhattak az új RT-23 Molodets (SS-24mod1) mobil rakéta fejlesztésének.
Három változatot siló-teher-vonat bázissal terveztek.
6 év fejlesztés után 1982-ben megkezdődtek a kisérleti indítások, lehangoló eredménnyel. 11 tesztrepülésből csak 4 volt sikeres.
A teherautó bázisú válltozat fejlesztését törölték, a másik kettőt nem fogadták el, visszaküldték további fejlesztésre.
További 3 -év munka után készült el a javított válltozat, az RT-23UTTH (SS-24mod2).
1985, és 1987 között sikeresen vette a teszteket, és 1989-ben rendszerbe állt.
56db került silókba, (ebből 46db Ukrajnába, Pervomaysk 46°38'N 33°44'E), és 36db került vonatra, szerelvényenként (ezredenként) 3 db.
2001-ben a START-1 szerződés értelmében az ukrán rakétákat leszerelték.
Most pedig az egyik Kecelre került.
