Látom neked érzékeny pontod ez az éhenhalálos dolog,csak azon nem gondolkozol el, hogy Szovjetunióban vagy távol-keleti szocialista-kommunista rendszerekben többen haltak éhen az elmúlt 80 évben mint a tisztán kapitalista államokban az elmúlt kétszáz évben.

Amúgy meg:Nincs tökéletes rendszer és nem minden ember érdemel gondoskodást és emberi életet.

Mi (ha jól emlékszem két és fél éve) befogadtunk hozzánk egy srácot,hajléktalan volt. 22 volt akkor ha jól emlékszem,azt mondta otthonról kidobták mert új férfi jött a házhoz és az anyja meg elzavarta emiatt. Kiment az utcára,egyik öcsém meg ismerte az egyik kocsmából,itthon elmesélte,anyámék meg azonnal hazahozták. Nálunk lakott,volt szobája,szereztünk neki melót(egy ócskavas telepen volt adminisztrátor vagy mi a szösz,kapott kézhez majdnem 65.000 forintot kábé),ezt mind meg is tarthatta,semmit nem kértünk el rezsire vagy hasonló. Pár hónapig dolgozgatott is,aztán egyszercsak otthagyta a munkahelyet, hogy keress jobbat,de nem talált semmit. Két hétig üldögélt nálunk a nappaliban,tévézgetett,olvasgatott stb. Anyám mondta neki, hogy vagy keress melót,de vissza mehet a ócskavas telepre is,lényeg hogy vagy dolgozik,vagy menjen vissza az utcára. Srác erre inkább fogta magát és elment csövezni Veszprémbe,napi 2000-2500 forintot összeszedi,abból simán megél és semmi mást nem csinál.

Na,ezt a kis sztorit azért mondtam el,mert rengeteg ilyen ember van. Persze nem mindenki ilyen aki az utcán van vagy lecsúszott és nyomorog,de ez a mentalitás is hozzátartozik az emberi természethet. Az ilyeneket az előző rendszerben a tisztességesen dolgozó,becsvággyal meg célokkal rendelkező emberek tartották el,akik közül sok ezért nem jutott egyről a kettőre.