Rab Zsuzsa:

Kívüled élek

Órák,napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem,hogy megláthassalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán,sinek között,örök életveszélyben,
nem-tudom-hova tartó villamosokon.

Kívüled élek,
olyan bátran,hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De nem is ismersz.

Én vagyok az,
aki megtudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek,hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbírkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.

Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek.
Aztán visszaadom.

Kívüled élek,
ilyen siralmas bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.

........

holnap is közelebb leszünk egy nappal.

aludj jól Kedvesem.