Kedves Petey t!

Amikor az ember Prágában jár, valóban irigyli a cseheket. Nem csak azért, mert ott a "birodalmi kelta tudat" miatt alig volt háború, és gyönyörű középkori emlékek tömkelege maradt sértetlenül, henem mert tudnak örülni. Idén tavasszal voltam ott, pont akkor, amikor a csehek megnyerték a hoki vébét. (Én már el is felejtettem, hogy ilyen sport is van...) Egész prága tele volt szurkolókkal, akik nem a lakásukban nézték a meccseket, hanem valamelyik kocsmában, vagy a főtéren óriási kivetítőn. Láttam, amikor a győztes válogatott nyitott buszon hajtott be a főtérre, az ünneplő sokadalom között. Este pedig tolongtak a Vencel-téren, és énekeltek. Érdekes, nem petárdáztak, nem lőttek kis (életveszélyes) tüzijáték rakétákat, és nem voltak ijesztők.

Budapest most nem ilyen. És ebben az az elgondolkodtató, hogy a mai állapotok már csak kevéssé magyarázhatók a "birodalmi szittya tudattal". (Jó, nem bántom kedves Ftonyo barátunkat tovább.) A csehek alaposan megszenvedték azt, amitől most tudnak örülni. Ha csak a II. Világháborúra gondolunk (nem kéne kisbetűvel írni?) az is elég, pedig nem vált harctérré az ország, mint mi. A szovjet-uralom se volt semmi, bár ott nem is volt 56, mégis milyen hosszú azoknak a névsora, akiket a legújabb önkény vitt el.

De ha megkérdeznénk a cseheket, hogy volt-e zseniális politikusuk, gyanítom, végére se érnének a felsorolásnak. Mi tényleg ennyire szegények vagyunk...

Katona László

("Szegény az ördög, mert annak nincs lelke." - népi mondás)