Ecce homo

 

 

Uzoni Péter nem sokkal a betegsége előtt ott akarta hagyni a Hit Gyülekezetét. Eltökélt szándéka volt, hogy kilép Németh Sándor szolgálatából. Dávid állítása szerint ezt bejelentette otthon. A családban hatalmas vitákat váltott ki mindaz, amit Uzoni Péter a gyülekezeten belüli állapotokról elmondott. Németh Sándort zsarnoknak nevezte, aki terrorizálja az embereket. Szerinte varázslás és megfélemlítés tartja össze a gyülekezetet. Németh Sándor nem a Bibliát prédikálja, és elhagyta Isten Igéjét.

Uzoni Dávid ezt azzal magyarázta, hogy az apját megtévesztették a démonok. Nem állt ellene az ördögnek, a csaló, vádló szellemeknek (ezek akarják tönkretenni az ébredést). Ezért a családja nem állt Uzoni Péter mellé. Felesége naponta több órás telefonbeszélgetéseket bonyolított Németh S. Judittal. Dávid szerint az édesanyja mindig lelkiismeretesen beszámolt Németh Sándor feleségének az otthoni ügyekről. Németh S. Judit mindezt továbbadta a férjének. A vezető lelkész ugyanezen az útvonalon visszafelé közölte a tennivalókat.

Uzoni Péter a Hit Gyülekezete elnöke volt. Kiterjedt kapcsolatai voltak a különféle egyházakkal, állami intézményekkel. Mi-előtt lelkész lett, a nádudvari TSZ-ben dolgozott mint agrármérnök és tolmács. (Németh Sándor egy időben azon gondolkodott, hogy beépíti a Kisgazdapártba. Ő lett volna a kisgazda Hack Péter).

Uzoni Péternek óriási tekintélye volt a hívők körében. Ha kilép a gyülekezetből, az alapjaiban rengeti meg Németh Sándor hatalmát. A vezető lelkész ezért nem bízhatott semmit a véletlenre. Nyilván mindent megtett azért, hogy ne kerüljön nyilvánosságra Uzoni Péter álláspontja. Az ügy ahhoz a belső imakommandóhoz került, amelynek tevékenysége még előttünk sem volt ismert. A kényes ügyekben a Petrőcz testvérek imádkoztak egészen megbízható emberekkel. Ismerve a gyülekezet gyakorlatát, sejteni lehet, hogy mit. Amikor Tóth Gábor, a gyülekezet jogásza elmenekült Németh Sándor terrorja elől (Nemes Pali hozta vissza az egyik hídról, mert bele akart ugorni a Dunába), a vezető lelkész azt mondta: az ilyen embernek jobb, ha meghal, mint hogy lázadóként éljen tovább. Ha meghal, a mennybe jut, ha lázadó marad, a pokolba kerül. A formális logika szabályai szerint levonható a következtetés, mit kell kívánnia egy jó kereszténynek ebben az esetben (irány a menny).

A vezető lelkész állandó kapcsolatban volt a családdal. Németh S. Judit a feleségén keresztül igyekezett sakkban tartani Uzoni Pétert. A házastársi kapcsolaton keresztül kontrollálta a gondolatait, próbálta manipulálni és megfélemlíteni a gyülekezet elnökét. Uzoni Péter egy alkalommal Görbicz Tamásnak elmondta, mennyire tehetetlen. A családja nem áll mellette, otthon sem beszélhet a helyzet tarthatatlanságáról. A felesége előtt Németh S. Judit a legfőbb tekintély. Két tűz közé került: a családját sem akarja elveszíteni (hét gyermeke volt, a legkisebb ötéves), de asszisztálni sem tud ahhoz, ami a gyülekezetben történik.

Uzoni Dávid elmondta, hogy nagy veszekedések voltak otthon. Az apja nem akarta többé Németh Sándor tekintélyének alárendelni magát. Azt állította, a vezető lelkész visszaél a hívők lelkiismeretével. Manipulálja és megfélemlíti őket. Ez a hatalom nem Is-tentől van. Dávid elmondása szerint az édesanyjával azon az állásponton voltak, hogy az apja lázadó. Németh Sándor pártján álltak vele szemben, és megtérésre szólították fel. Úgy gondolták, hogy Uzoni Péter hálátlan a szolgálati ajándékkal szemben. Isten embere ellen támadt. Meg voltak győződve arról, hogy édesapja halála Isten jogos büntetése. Megérdemelte, amit kapott. Úgy járt, mint az ószövetségben mindazok, akik lázadók lettek. Ezért viszonylag könnyen beletörődtek Isten akaratába (apja halálába).

Hallgattam Uzoni Dávidot. Azt hittem, lefordulok a székről. Németh Sándort védte az apjával szemben. Azt az embert, aki még azt is megakadályozta, hogy az apja tolmácsolással kiegészítse azt az éhbért, amit a hét gyermeke mellett a vezető lelkész fizetett neki. (A Hit Gyülekezete elnöke 23 éves MB 1000-es Skodával közlekedett. Németh Sándor érettségi után Seat Cordobát vett a legidősebb lányának. Németh Hajni a feleségemnek, akit gyakran hívott moziba, mindig azt mondta: az autó a gyülekezet tulajdona, nem az övé.) Németh Sándor időnként úgy bánt Uzoni Péterrel, mint egy kutyával. Élvezte, hogy megalázhatta előttünk, senkik előtt. Csapkodta a kopasz fejét, néha elmondta mindennek. Pedig Uzoni Péter talpig becsületes ember volt. Amikor mindenki bólogatott a vezető lelkész őrült eszmefuttatásaira, ő azt mondta, hogy ezt nem szabad megcsinálni. Németh Sándor ilyenkor kíméletlenül átgázolt rajta. Ha ellentmondtak neki, olyan légkör uralkodott, mint a haláltáborokban. Leírhatatlan az a megfélemlítés és terror, ami ilyenkor elszabadult. Mellettem családos emberek reszkettek. Halálsápadtak voltak. Németh Sándorból olyan pusztító erő áradt, amely szinte ölt. Több alkalommal előfordult, hogy Uzoni Péter ilyenkor keservesen sírt, hullottak a szeméből a könnyek, és azt mondta: „Hidd el, Sándor, én nagyon szeretlek téged, de ezt nem tehetjük meg.” Amikor kiderült, hogy Uzoni Péternek igaza volt, Németh Sándorban elcsendesedett a vaddisznó, de még véletlenül sem kért bocsánatot tőle.

A vezető lelkész előttünk többször szűkkeblű, kicsinyes alaknak nevezte Uzoni Pétert. Azzal példálózott, amikor egyszer kivitte magával Amerikába, és Uzoni Péter csak téblábolt. „Aztán adtam neki 200 dollárt — mondta Németh Sándor —, és örömében összevásárolt mindent a gyerekeinek.” Az nem jutott eszébe a csupaszív vezető lelkésznek, hogy Uzoni Péter addig azért nem vett semmit, mert nem volt rá pénze.

Németh Sándor a pénzt úgy mérte általában, mint azt a szolnoki konferencián tette. Petrőcz Levente bizalmasan közölte Soós Péterrel, a helyi gyülekezet pásztorával, hogy mennyi Németh Sándor gázsija. Öt évvel ezelőtt 300 ezer forint volt másfél napra (vidéken). Mivel Uzoni Péter is prédikált, Soós Péter neki is szeretett volna adni 20 ezer forintot. Amikor Németh Sándor meglátta az összeget, lehúzatta a felét, mondván: Uzoni Péternek havi fix fizetése van. Eközben ő milliókat vágott zsebre a tizedből.

Uzoni Péterhez több személyes élményem is kötődik. A jeru251

zsálemi konferencián Németh Sándor tombolt (hisztériás rohama volt, mint mindig). Állandó konfliktusban állt a németekkel, vágta a zsidókat, közben gyáván reszketett, nehogy ki kelljen állnia prédikálni idegenek előtt. Ebben a lelkiállapotában kerültem a szeme elé. Kihagytam a reggeli előadást. Ezért elmondott minden marhának, a pokollal fenyegetőzött, és mindenféle hatökörnek nevezett. Lebarmolt a sárga földig. Közben Nemes Pali huzigálta le rólam a kopott kabátomat, hogy még azzal is ne idegesítsem tovább a nagypolgár Németh Sándort, aki villogni jött Jeruzsálembe. (Amit havonta befizetettem neki, abból minden hónapban lehetett volna egy kabátot venni. De az a pénz az ő zsebében volt.) A vezető lelkész seggnyalói szörnyülködtek felettem: miért is vagyok én ekkora hatökör. Csak Uzoni Péter hunyorított rám. Amikor Németh Sándor újabb célpontot talált, amelyen levezethette indulatait, odasúgta: este felhívlak.

Uzoni Péter akkor angolul és németül tolmácsolt a zalai prófétának, akinek a gondolatai úgy pörögtek, mint egy szélkakas. A nyelvi nehézségek miatt szinte mindent neki kellett intéznie, különösen a németekkel. Éjjel 11 órakor megszólalt a szállodai szoba telefonja. Uzoni Péter volt. Maradt energiája arra, hogy felhívjon, és megvigasztaljon. Bocsánatot kért Németh Sándor helyett, és arra kért, nézzem el, ami történt. „Nem úgy gondolta a Sándor — mondta. — Egy ilyen konferencia lefárasztja az embert.”

Uzoni Péter igaz barát volt, aki nagyon sokat szenvedett Németh Sándortól (noha százszor különb volt nála). Most pedig ott ült előttem a fia, s a vezető lelkészt védelmezte az apjával szemben. Ha Péter túléli a rákot, ebbe biztosan belehal. Dávid szerint az apja igazságtalan volt „Isten emberével” szemben. „Sándor bácsin van a kenet” — mondta. (Az, amelyiktől rángatóznak az emberek. Nagy érték.) Az apja a kenet ellen lázadt fel, mert nem volt elég alázatos. Dávid kifejtette, hogy engem ugyanaz a sátáni, démonikus erő kerített a hatalmába, mint az apját, amikor elhagytam a Hit Gyülekezetét.

Néztem rá. Megmondjam neki, hogy az a sátáni, démoni erő Németh Sándorból jön? Hogy az apjának több emberség és istenfélelem volt a kisujjában, mint Németh Sándornak egész életében? Hogy az a kenet, amiről beszél, egy kalap szart nem ér (a Biblia ugyanezt úgy mondja: „semmi”. „Zengő érc, pengő cimbalom”)? Hogy „Isten embere” az ő lázadó apjának nyomába sem léphet?

Hogy Uzoni Péter nélkül a Hit Gyülekezete egy koszos kis szekta maradt volna, mert a szolgálati ajándék nem tudott egy levelet megírni (magyarul)? Hogy a zavaros, tökkelütött írásait én fordítottam magyar nyelvre? Hogy Uzoni Péter nélkül egy év alatt lezüllött a Hit Gyülekezete? Hogy a gyülekezetben megtért értelmiségiek nagy része közönséges bunkónak tartotta Németh Sándort, és csak az olyan emberek miatt maradt ott, mint Uzoni Péter?

Mit értene meg ez a fiú ebből? Biztosan „ördög” felkiáltással elrohanna. Megmondjam neki, hogy miután Németh Sándor az apja ellen uszította (aki szerette őt), azért nem engedte a Hetekben dolgozni, mert engedetlen volt az apjának? Hogy szándékosan félhülyék közé tette, nehogy legyen belőle valaki? Hogy mindent meg fog tenni azért, hogy a fiában bosszút álljon Uzoni Péteren, mert inkább meghalt, de nem alázta meg magát többé előtte?

Csak annyit mondtam: „Édesapád kiváló ember volt, Dávid, és nagyon boldog lesz a mennyben, amikor látja, hogy te rájössz erre. Németh Sándorral szemben pedig mindenben igaza volt.” Dávid erre példaképül állította nekem Ruff Tibort. Ábrándos tekintettel mondta: „Hűséges az Isten emberéhez, mégis egyenes ember.” Egyenes ember. „Azt láttuk a Club Tihanyban” — mondtam erre. Aztán már nem hallottam, miket mond. Azon járt az eszem, hogy ennek a gyereknek Ruff Tibi a példaképe, amikor olyan apja volt, mint Uzoni Péter.

Szegény Péter. A felesége után a fiát is elvették tőle. Neki Ruff Tibi a példaképe. Ruff, aki hozzá képest egy félművelt, korlátolt fanatikus, aki nem tudja, mi a különbség a Biblia és a Korán között. Uzoni Péter már a szocializmusban nyelveket beszélt, egy angol arisztokrata modorában társalgott, és kitűnő humora volt. Óriási pálya állt előtte. Karrierjének az vetett véget, hogy belépett a Hit Gyülekezetébe (és alárendelte magát Németh Sándornak). A vezető lelkész szeretett arról prédikálni neki, hogy Mózes elhagyta Egyiptom minden gazdagságát, és vállalta az együttnyomorgást Isten népével. Uzoni Péternek még a búcsúbeszédébe is ezt írta. De Németh Sándornak nem volt mit elhagynia. Hozzá csak azt követően jött a gazdagság, hogy Istenre hivatkozva korlátlan hatalmat gyakorolt ezrek élete fölött. Aztán Egyiptom gazdagságát szépen megtartotta magának.