Kedves Ftonyo!

Ne vedd zaklatásnak, vagy kritikának, de úgy sejtem, nem olvastad (és ezt sem az én nagyképűségem miatt írom, hidd el) Rákóczi visszaemlékezéseit (Vallomások, Emlékiratok). Hogy lerátntsam a leplet tudatlanságáomról, valószínűnek tartom, hogy más, korabeli források sem "kezdődő konszolidációról" adnak képet, hanem a Habsburg önkény tobzódásáról (természetbeni adóbehajtás a feleség, vagy a lányok megerőszakolása révén, önkényes rekvirálások tömkelege, a magyar panaszok megfélelmlítéssel való "elintézése"), nem utolsó sorban a szegény sorban élő nemesek jogi státuszának megszüntetésére tett kísérletről.

Elismerem, egy független, a "pénzpiacért folytatott versenyben" erős Magyarországban jogos lett volna a nemesség státuszának megreformálása. De ez történelmileg nem jött szóba. A Habsburgok sem modernizálásra gondoltak, hanem hogy nálunk is megszüntessék a nemesi ellenállást, ahogy tették korábban Csehországban. Szó sem volt a saját nemeseikkel kapcsolatban "reformokról".

Félre ne érts, én nem vagyok "kuruc". A kuruckodás szomorú következményeit és általában a jelenség hülyeségét éppen Rákóczi írásai taglalják a legalaposabban. Maga a "kurucok Fejedelme" soha nem volt kuruc. Az ő "tévedése" (vagyis álma) az volt, hogy a magyar nemzet egyenrangú minden európai nemzettel, és elég értelmes ahhoz, hogy ennek érvényt is szerezzen. Érdekes és megható, hogy nemcsak meghívta minden fontos tanácskozásra az Ausztriai Ház hivatalos diplomatáit, hanem mindig fentartotta a helyet azoknak a magyar főuraknak is, akik nem álltak a zászlója alá.

Szóval érdemes folytatni a beszélgetést.

Katona László