"Most, hogy halálom ilyen közel volt, anyám minden bizonnyal úgy érzett, mint aki előtt megcsillan a szabadság lehetősége, hogy új életet kezdjen... Én is éreztem: kész vagyok új életet kezdeni. Olyan volt, mintha egy nagy haragáradat mosott volna tisztára, kiürítette belőlem a reményt, és feldobott a sötét égre... Kitártam szívemet a világegyetem jótékony közönyének."

(Albert Camus: A közöny, 1946)