No igen, a jelkép.

Aki még sohasem járt Firenzében, meg Toscanában se egyáltalán, sőt ki se mozdult a falujából, legföljebb a megyeszékhelyig jutott, az az ember is pontosan tudja, hogy hol is van a Ponte Vecchio.

 

Pedig nem széles, nem hosszú, de viszont olyan páratlan hangulata van, ami miatt nem is illene sehová máshová a világon, csak ide Firenzébe.

Eredetileg pusztán csak egy kőhíd volt az Arnón, van még belőle további 9. 

Mindigis jól tudták a kereskedők, hogy az élénk gyalogosforgalom a kereszteződésekbe meg a hídfők környékére hozza a legtöbb potenciális vevőt. Oda kell menni portékát kínálni, ahol számos gyalogos ténfereg.

Hogyha valaki olyasmit árul, ami megérdemli, hogy tető legyen fölötte, akkor a kezdeti bódékat hamar kőböl épített boltokra váltották. És itt jön az olaszok sziporkázó változatossága, a szűkös helykihasználás játékossága.

 

 

Egy német azt mondaná, hogy zsúfoltság van, hogy egymás hegyén hátán a boltok, rendezetlen összevisszaságban az ablakokok, esetlegesen egy-két loggiával, mert egy német vonalzóval terezi az életét. De egy olasz ???  Hmmm . . .  csupa változatosság, találékonyság, színpompa, díszítettség, virágok.

 

Szeretnek egymás közvetlen közelében lenni, két szembeablakból egymásnak átkiabálni, belelátni a szomszéd tányérjába. B-))

Ettől olyan otthonos az egész. Meleg családias hangulat. Szeretik a színeket bátran alkalmazni -- az ember pont úgy érzi hogy mindig itt szeretne császkálni a környéken.