"Van egy jogász barátom, akinek az egyik hobbija 1848/1849 hadtörténete. Kellemes nyáresti sörözéseink alatt hasonlókat állított, mint te a hozzászólásodban."

 

Esetleg hívd meg ide a topikba.:-). Fárasztó dolog ilyen mamut méretű hozzászólásokban, az örök tévedhetetlenség hitével osztogatni az észt.:-)

 

"Mindenesetre érdekes, hogy parancsnoki pálcát adtak annnak a süket lengyelnek, aki Kápolnánál egyszer már bebizonyította teljes alkalmatlanságát"

 

A sztori ismert, Kossuthék a megtagadott Görgei helyett először Perczelnek akarták átadni a stafétát, aki azonban kezdetben semmit sem tudott a dologról. Az épp aktuális sérelmével be is rontott a kormányülésre, ahol heveny anyázások és jókora asztalcsapkodás közepette jó érzékkel ki is lőtte magát a jelöltek listájáról. Dembinsky meg éppen ott tartózkodott. Más nem volt kéznél...  

 

"Vajon ki nyomta hátulról ezt a Dembinskyt?"

 

A válasz kézenfekvő: maga Kossuth. Kellett neki egy engedelmes, önálló lépésekre képtelen katonai vezető, akit bármikor bevethet a vele gyakran bizalmatlan tisztikar ellenében.

 

Egyvalamiben Dembinsky biztosan nagyon jó volt: profi visszavonulóként szerzett hírnevet már az 1830-31-es lengyel szabadságharcban, még ha hosszú pályája alatt egyetlen valamirevaló skalpot sem sikerült begyűjtenie.