Így van, egy test lesznek, egymás másik fele, és nem pedig ura, illetve szolgája. A férjem az én másik felem, akit amint írtam, építenem, és nem rombolnom kell .Én is az ő fele vagyok, akit úgy kell szeressen, mint saját testét, ahogyan én is őt. Saját testét pedig, mint tudjuk, senki sem bántja és rongálja, hanem ápolja és védi. Az asszony engedelmeskedik férjének, ez ok. De csak akkor ok, ha a férfi úgy szereti őt, mint Krisztus az Egyházat, tehát képes meghalni érte. Egyébként az engedelmességből áldozat szerep lesz, és ez az áldozat senkinek sem használ, sőt, környezetében rombol. Nem bántom a férjem, és nem nyomom el. Ő sem teheti meg velem, mert abban a pillanatban nem beszélhetünk házasságról, egy testről, csak szolgáról és rabtartóról.