Már két versenybeszámolóval vagyok adós, ezért elhatároztam, amíg el nem készülök vele, másról nem írok. Hogy könnyebben tarthassam magam az elhatározásomhoz, nem is olvastam.
Viszont hétfőn rátaláltam az IAU fejlesztésére, és felrúgtam az elhatározásomat. Azóta elég sok hozzászólás született. Még végig sem olvastam mindet, de a java részével nem értek egyet. Ezért megpróbálom összefoglalni a véleményemet.

A) Valóban csak osztályon felüli ellátással (vagy annak ígéretével) lehet a futókat elcsábítani egy-egy versenyre? Szerintem a futóknak nincsenek extra igényei. Egyáltalán nem kell őket/minket tejben-vajban füröszteni. Nézzük meg közelebbről ezt a meghökkentő állítást.

Sokan szeretünk teljesítménytúrákon futni. Ezeken nincs öt kilométernként frissítőpont, és ezt a szervezők bátran vállalják is. Ezért a résztvevők önellátásra rendezkedek be. Amikor az egyik pecsételőnél a pecsét mellé a pontőr előhúz még egy csokoládét is, én érzem magam megajándékozottnak és hálatelt szívvel gondolok a szervezőkre.
Egészen más szívvel gondoltam a Bécs-Budapest szervezőire '93-ban. Azt írták frissítés 10 km-től 5 km-enként. A hivatalos menü mellé egyéni frissítők is leadhatók. Mivel akkor már negyedszer indultam el egyéniben, és nem volt aki kísérjen, kis zsákkal - benne ruha, étel - mentem. Nem így Csamangó Feri bácsi. A második napon valahol a Hanságban összetalálkoztunk és mentünk együtt. Beszélgettünk, jó kedvünk volt. Már nagyon várta, hogy 65-höz érjünk, oda küldte a palacsintáit. Ahogy közeledett 65 és egyre inkább látszott, hogy a kihalt, késő őszi síkságon bizony senki és semmi sem vár minket úgy nőtt bennünk a feszültség. Végül rátaláltunk egy kis fémtáblára az útpadkába szúrva. Rajta a 65-ös szám. És sehol senki. Sehol semmi. Feri bá' ezt meglátva megállt és tele torokból ordított: "HOL A PALACSINTÁM?!??". Nem egyszer, nem kétszer. Próbáltam rábeszélni, van nálam csokoládé, keksz egyen, aztán menjünk tovább, de ő csak ordított. Végül otthagytam szegényt, mert reménytelenül nem tudtam rajta segíteni. Onnantól egyedül, elég nyomott hangulatban mentem tovább.
Feri bá'-nak voltak extra igényei? Feri bá' hajszolta bele szerencsétlen szervezőket egy teljesíthetetlen ígéretbe? Feri bá' egyébként nem indult volna el a versenyen? Feri bá' egyéni csúcsot futott? Feri bá'-nak szép emlékei lettnek a versenyről? Feri bá' jövőre elhívta a barátait is? Feri bá' a következő évben is rajthoz áll? Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem.
Mi is történt valójában? Szerintem a szervezők úgy gondolták az ultramaraton olyan, mint a maraton, csak egy kicsit nagyobbra nőtt. Ha maratonon öt kilométerenként van frissítés, akkor nekik is úgy kell csinálniuk. Illetve elegendő csak igyekezniük úgy csinálni. A másoktól eredő katasztrófákért (Miért nincsenek sűrűbben a falvak a Hanságban?) ők nem felelhetnek.
Pedig a futók a mogorvára fagyott pontőr kihűlt teája helyett szívesebben választanák a következő falu meleg fogadtatását. Tehát sokkal egyszerűbb lenne levetni azt a kényszerképzetet, hogy "komoly verseny"-en 5000 méterenként van itatás, etetés; és ehelyett őszintén bevallani, hogy itt meg itt lesznek frissítők - mert így a szervezőknek egyszerűbb - és azok tényleg ott is vannak.
Nincs annál rusnyább dolog, mint a kiszolgáltatott futókat becsapni.

Tehát a futók az extra ellátás helyett sokkal inkább azt igénylik, hogy a szervezők emberszámba vegyék őket, és amit megígérnek azt meg is tartsák. Nem kell több.

B) Miért viselkednek olyan furcsán a futók a versenyen? Szemetelnek, néha lökdösődnek, van aki sugárban hány és még csak nem is lassít [http://www.ingnycmarathon.org/news/gallery_women.php], más meg pohár vízzel próbálja leöblíteni a hasmenését a lábáról miközben nyomja a pályacsúcs-tempót [http://www.uta-pippig.com/].
Szerintem a hétköznapi életben egyébként normális emberekből akkor sem jön elő az állat, ha rajtszámot tűznek magukra, csupán szeretnék a lehető legjobb eredményt elérni. Ez akár furcsa is lehet egy külső szemlélő számára.

Nekem nem nő meg a kedvem a szemeteléshez pusztán azért, mert rajtszám van rajtam. Mindössze szeretnék a versenyen hatékonyan futni. Ebbe nem fér bele, hogy a pár méteres frissítőasztal előtt fejezzem be az evészetet, ivászatot. Egyrészt kell a hely a társaimnak, másrészt inkább haladnék. Ezért jöttem. Tehát felkapom az asztalról, amit tudok és megyek tovább. Végül ott marad a kezemben a göngyöleg. Nézek jobbra, nézek balra, hol lenne a helye. De a megfelelő távolságra nincs szemetes. Sőt később sincs szemetes. Így leteszem a poharat a sövényre. Onnan az legurul a porba. Közben érzem, a fejemben nő a disszonancia: ugyanis rajtszámosan is úgy gondolom, szemetelni nem szép dolog - ezt a poharat valakinek fel kell majd szednie; sejtem a szervezőknek nem lesz futónként 150-180 poharuk, tehát a porból recikálják a poharamat. (Volt már olyan 24 órám, ahol miután ilyen pohárból ittam kénytelen voltam gyorsabb tempót nyomni, hogy elérjem a wc-t. Lekéstem.)
Azzal igyekszem nyugtatni magam, hogy a szervezők tehetnek róla, ők kényszerítenek bele, hogy így viselkedjek. És tényleg, ha lenne egy méretes kartondoboz alkalmas helyen (inkább kicsit később, semmint a kelleténél korábban) minden poharamat oda dobnám - nekem is érdekem tisztább pohárból innom. Onnan a szervezők is könnyebben hasznosíthatnák. De sajnos nem így szokott lenni. És míg egyre több energiámat veszi el, hogy redukáljam kognitív disszonanciámat, a pálya szélén a szervezők is dohognak - joggal -, hogy milyen szerencsétlenek, már megint mekkora bunkók jöttek el az ő kiváló versenyükre.

C) Átbogarásztam az IAU tervezetét. Nekem úgy tűnik már leírása előtt megfogadták Szabolcs javaslatát: a futók minősítsék a versenyeket, ne egy távoli hatóság.
Az, remélem nyilvánvaló, hogy kell valami szakmai minimum, hogy egyáltalán futóversenyről beszélhessünk. (Arról, hogy mi ennek a minimumnak a mértéke egy kicsit később.) Ezt a minimumot természetesen mindhárom kategóriától megkövetelik. Tehát a lényeg a kategóriák közötti eltérésben rejlik. És ott az elért eredményeket találjuk. Vagyis a futók és szervezők közös munkájának hitelesített lenyomatát. Igen az eredmények közös eredmények. Erről meg szoktunk feledkezni, mert ez így túl bonyolult. Pedig triviális: ha nem elég hosszú a frissítőasztal, ha szűk a pálya, ha ferde, egyenetlen a talaja, ha a kanyarok nincsenek egyértelműen kijelölve, ha valamit megígértek a szervezők, de nincs és ezért hiányzik, akkor a futó képtelen ugyanabból az erőfeszítésből olyan eredményt kihozni, amit ideális munkatársakkal kihozhatna. Ha valahol a szervezők úgy gondolják, nekik a futókkal kell küzdeniük ahelyett, hogy a futókért küzdenének, oda inkább nem megyek vissza versenyezni.
Természetesen létezik még saját kísérő is. Ők sok terhet vehetnek le a szervezők válláról, nagy mértékben segíthetik a saját futójukat.
Ha egy futó úgy érzi, hogy a szervezők nem azt, vagy nem annyi munkát fektetnek bele a közös erőfeszítésbe, amennyit kellene, akkor nem megy el legközelebb. Ez még nem is olyan nagy büntetés. A szervezők számára a gond ott kezdődik, hogy a csalódott futók ritkán szokták magukba fojtani bánatukat, meg egyébként is beszélgetnek a futók egymással. És vagyunk annyira jóban egymással, hogy ne olyan versenyeket ajánljunk, amikben csalódtunk. Ilyen helyzetben már érthető a riadalom: "[Hogyan] Próbáljak meg kiállítani 5(!) embert aki legalább 224-et vagy 194-et tud férfi ill. női magyar mezőnyből hogy ezüst minősítést kapjon a versenyem!?"
Én is böngésztem a tabellát. A tabella szerint legtöbbre tartott egyéni csúcsomat olyan versenyen értem el, ahol nem volt kísérőm. Tényleg nem is kellett, a szervezők ideális körülményeket biztosítottak.
A tabellában csak egy dolog szomorít el. Szemmel láthatóan megfeledkeztek az idősebbekről. Egy korosztályos világcsúcs jobban emeli egy verseny fényét, mint a szezon addigi legjobb eredménye. A második számít a pontozásnál, az első - ha kellően idős az illető - sajnos nem.
Úgy látom az IAUnak ennél a versenyminősítésnél a szabályok kiötlésében és a könyvelésben van szerepe. Éppen ott, és éppen annyi, ahol és amennyi egy szakmai szervezetnek kell hogy legyen. Ezzel elkerülhetik azokat az aggályokat, amelyekről Guszti írt a 100 km-es férfi országos csúcsunk kapcsán.

D) És ezzel el is érkeztünk a pályahitelesítéshez.
A pályahitelesítés célja, hogy mindenki nyugodt lehessen a futók lefutották azt a távot, amit az eredménylistában olvashatunk.
Mi kell ehhez a garanciához? Először is egy szabványos mérő. Ezt az utcai maratonok rohamos elterjedésével párhuzamosan megnyugtatóan megoldották: Jones számláló (Jones Counter) a neve.
De itt még nem ért véget a feladat. Ugyanis leginkább a verseny előtt szokás lemérni a pályát. Ezért egyértelmű jelek kellenek, hogy a verseny napján azonosítható legyen az az útvonal, amit olyan pontosan lemértek. És végül úgy kell kijelölni a pályát, hogy minden versenyző számára is egyértelmű legyen hol vezet a lemért űtvonal. "Nagy" maratonoknál végig fut egy kék csík. Tehát bármilyen pontosan mérik is ki a pesti félmaraton távját, ha a rakpartokra le- és onnan felvezető kanyarok nincsenek egyértelműen kiszalagozva, akkor a futók levágják a kanyarokat, oda a hiteles eredmény.
Itt érdemes rögtön külön választanunk a ponttól-pontig és a körözős versenyeket. Ugyanis egy félmaraton nem sokat sérül 3-4 kanyartól, de egy körözős 200-240 kanyar levágásától már igen. Tehát messze nem elég az, hogy "van egy hiteles pályánk". Azt a pályát évről-évre meg kell találni és ki kell jelöni úgy, hogy minden futó minden körben megtalálhassa. Sőt rá kell kényszeríteni a futókat, hogy minden körben meg is találják.
Egy atlétapályát ritkán szokott az önkormányzat újra aszfaltozni, átszabni. Én az ötévenkénti felülvizsgálatot, a jelek megújítását egyáltalán nem tartom adminisztratív túlkapásnak.

Végezetül egy rövid példa arról, mekkora hatása van annak, hogy nagyobb nyilvánosság előtt is lehet beszélgetni, ráadásul az nem száll el olyan könnyen. Magyarán az ilyen topikfélék, mint ez is, amit éppen olvasol egyáltalán nem lebecsülendők.

Ma reggel a boltban az olajok és a majonézek között fölfedeztem néhány kis ampullát. Rajta a varázsszóval: Kikkoman. Rögtön átéreztem, hogy végre megfogtam a Jóisten lábát. Nem, nem. Nem egy nagy hatalmú cég mindent elsöprő reklámhadjárata ért el hanem beugrott egy kis induló: [http://yoga.at.infoseek.co.jp/flash/kikkomaso.swf]. Természetesen létezik ilyen, hogy: [http://kikkoman.co.jp/] meg: [http://kikkoman.com/] . Meg az üvegen ilyeneket olvashatok: "A világszerte ismert szósz hírnevét többek között hosszú hónapokig tartó érlelésének és kizárólag természetes összetevőinek köszönheti.", vagy "Over 300 years of excellence".
Szegény marketinges guruk nem is tudják, hogy már egy ideje nem ők mozgatják a világot a cégközpontból...

András