Igen,az idő mindent megszépít...

Például ,jól emlékszem ,mikor Császár Anikó az egyik oroszórán 4 azaz négy db.egyest (karót) osztott ki nekem.Hozzáteszem ,jogosan.

Nem tudtam jelenteni,nem volt meg a leckém,a felelésbe is belesültem,és az órai munkához sem figyeltem oda.

Nem dicsőség,nem is azért írom.Oroszul azóta sem tudok,pedig néha jó lett volna.

Az inkább érdekesebb,hogy Cs.A.-nak ekkor volt az első éve a Berzsenyiben,korábban Holló-Vaskó Vendelné tanított-nem sokkal több sikerrel.

Az biztos,hogy a középiskolai évek a legszebbek és talán a legnehezebbek.Hiszen annyi minden mást lehetne csinálni iskola és tanulás helyett.Kezd kinyilni a világ ,észreveszed,hogy a másik diák lányból (fiúból) van.Az alsó szinten lévő osztálytermekbe is besüt a napsugár.Akkor még a Kékfrankos étteremből olyan tömény vörösbor illat özönlött át,hogy rá lehetett volna könyökölni...

Tény és való,ha elhaladok a Széchenyi-téren,-pedig sokszor elhaladok-mindig eszembe jut: ide jártam gimnáziumba...