Képzeljétek: tegnapelőtt este megyek haza a topikolásból. Egy sőtét kis mellékutcán járok, amikor hirtelen nagy levélcsörgést hallok oldalról és a szemem sarkából megláttam, amint egy sötét valami rohan felém. Kissé betojtam, aztán kiderült, hogy Albica volt az! Bár a hely kb. 30 méterre van az udvar hátsó kijáratától, de épp egy kereszteződésnél, így nem nagyon örültem neki. Gyorsan felkaptam, amit vagy 20 mp-ig tűrt, majd leraktam, mert már nagyon szeretett volna a saját lábain jönni. Szépen elkísért az ajtóig. hoztam is ki neki vacsit és az egyik padon ülve megvártam, amíg befejezi!

Ami igazán hízelgő rám nézve, hogy egy mukkot nem szólok hozzá, mégis messziről megismer és odaszalad, miközben gyakran rajtam kívül más is van a közelemben!:-)