Az alábbiakban egy rövid összegezést szeretnék tenni Melegh Szabolcs kitűnő tanulmányából melyet Regéc váráról készített, itt:

 

http://mek.oszk.hu/02100/02124/pdf/17_melegh_szabolcs.pdf

 

-- A szerző a XVII. századi inventáriumok {várleltárak} alapján igyekezett minél részletesebben bemutatni az akkoriban még épségben emelkedő erődítmény egyes épületrészeit.

-- Mivel ezek a listák viszonylag késői időszakban keletkeztek {XVII. sz.} a kora középkori állapotokra való visszakövetkeztetésre nem alkalmasak. Gondoljunk csak bele, hogy egy várat a fennállásának sok évszázada alatt hányszor bővítettek vagy egy-egy pusztító ostrom utáni helyreállításnál hányszor alakítottak át a régebbi formájából!

-- A szerző négy, egymástól elkülönített várrészre bontja az erősséget, úgymint Palánk, Alsóvár, Középsővár és Felsővár.

-- Palánk: általában „magyar módra” készítették, vagyis kettős gerendasort leástak, melyeket vesszővel vagy ácskapoccsal egymáshoz rögzítették, a térközüket földdel töltötték fel, kívülről pedig a felgyújtás elleni védelmül agyaggal tapasztották meg. Elhelyezkedése az É-i Felsővártól ÉNy – É – ÉK-i laposabb területre tehető, de ezt még régészeti kutatással nem pontosították be. A listák szerint többszörösen elhatárolt részekből állt, melyeket 3 várkapu választott el egymástól. Az 1644-es ostromban részben, míg az 1672-es viadalkor teljes mértékben elpusztult a fából-földből emelt palánk védőrendszer. Az egyik kaput külön is említi, miszerint az ÉK-i oldalt romjaiban ma is látható kerek ágyútorony alatt emelkedett, felvonóhidas megoldással. Mivel 1672-ben elpusztították {felégették} a palánkot, ezt újjá építették, méghozzá alsó és felső palánk felosztással. Az előbbiben egy kút létezett még a régebbi időszakból, míg a felső palánkot 5 kisebb méretű bástyával erődítették meg. A felső palánk első kapuja fából, lovas és gyalogos kapura tagolódott, míg a második kapuja kőből készült el. Ez egy kétszintes építmény, kaputorony lehetett. Ez a felső palánk a vár ÉNy-i részére tehető, napjainkban a felszínen nyoma nem látható.

-- A tulajdonképpeni kővárba vezető utolsó – 5. kapu – helyét a szerző sem tudja megmondani, két variációja van erre. Vagy az ÉNy-i helyreállított bástyától D-felé {nálam a 2. verzió!} vagy az Alsóvártól DNy-i irányban. Itt az enyhén lejtős terep a feljárást valóban lehetővé teszi. Sajnos errefelé még egyáltalán nem végeztek feltárást, így sok a talány. A leltárak szerint ideérkezve először egy bástyát, majd egy fahidat, azon túl a felvonóhíddal biztosított kőboltozatos várkaput érték el, melyet kettős szárnyú fakapu zárt el. Ebből napjainkra semmi sem maradt meg.

-- Fontos információ a vár 5. kapujára, hogy az egy „eleven kútra” nyílott, ami a várudvar D-i részén, egy mélyedés formájában napjainkban is látható. Azért eleven, mivel a mély üregbe szivárgó talajnedvessége töltötte meg éltető vízzel, nem úgy, mint a felsővári ciszternát, amely kővel volt kifalazva, így ide csak az épületek esőcsatornáiból tudták vezetni a vizet.

-- Az 1635-ös várleltár az Alsóvárnál említi az 5, kaput, így tehát valahol a DNy-i oldalt kell keresnünk a pontosabb helyét. Mivel felette még két emeletre kiterjedő helyiségeket sorolnak fel, valószínűsíthetően itt is egy kaputorony állhatott.

-- Az Alsóváron a D-i épületrészeket kell érteni, sajnos itt a legnagyobb a pusztulás mértéke, alig maradt valami az egykori nagyméretű épületekből. Egy 1678 körül bekövetkezett villámcsapás utáni helyreállítással részben megváltoztatták a régebbi állapotokat. A leírások szerint a D-i sziklacsúcson emelkedett a Csonka-torony, míg előtte {alatta?} állt a Nagy-torony tömbje. Lehetséges, hogy a Nagy-torony tulajdonképpen egy többemeletes lakóépület volt, ami későbbi, mint a valóban toronynak készült {tehát sokkal vastagabb falú} Csonka-torony. Sajnos itt is csak a régészeti kutatásoktól lehet bizonyosságot várni.

-- Az Alsóvár aljában egy pincesor húzódott végig, míg a közelében emelkedett a Nyári-bástya {pontosan hol?} Az Alsóvárba két lépcsősor is vezetett, a Ny-i és K-i oldalon.

-- A Középsőváron az É-D-i irányú várudvar két oldalán emelkedő épületeket értették elődeink. Ebből a Ny-i szinte nyomtalanul eltűnt, míg a K-i emeletnyi magasságig látható. A Ny-i palotaszárny mai alakját a Rákóczi főnemesi família 1640-es évektől elkezdődő építkezései után nyerte el, ez lehetett a család lakórésze, de a K-i oldal is jelentős szerepet viselt a benne – a szerző által igen részletesen felsorolt – lakóhelyiségeivel. Tehát egymással szemben emelkedett két, többemeletes palotaszárny.

-- Felsővárnak az É-i sziklacsúcs köré csoportosuló épületkomplexumot nevezték egykoron. Itt kezdték el a régészeti feltárást és helyreállítást az 1990-es években. A feltáró Simon Zoltán kutatásai alapján a korai vármagot {tornyot} olyan mértékű rombolás érte az 1530-as évek ostromaiban, hogy szinte az alapfalaitól kezdve kellett újjáépíteni. Ekkor létesítették az új öregtorony ÉK-i sarkánál kialakított kerek ágyútornyot is. A Felsővárba két úton lehetett feljutni, mindkettő a szorosan hozzáépített lakórészeken keresztül vezetett a sziklacsúcsra.

 

Még egyszer hangsúlyozom, hogy Melegh Szabolcs munkája kitűnő feldolgozás, még sokszor át kell rajta magam „rágni”, a részletekbe belemerülni, majd összevetni a remélhetőleg jövőre ismét beinduló feltárási munkálatokon látottakkal. Mert ugye a regéci várat felrobbantani elég volt egyetlen nap, de helyreállítani?

 

Mivel rövidesen dolgozni megyek, csak holnap délelőtt tudom elkészíteni a fentebbiek alapján általam elgondolt XVII. századi alaprajzát Regécnek. De ha valaki megpróbálkozik vele… csak rajta!  :-)