Fehér ház.

Ovális szoba.

-Uram! Megérkeztek a küldöttek!
-Kik?
-A potyázók Uram!
-Aha! Mi lesz?
-Munkareggeli.
-Fogások?
-Most nem kell rajtuk keresni.
-Na jó! Én rántottát kérek és utána palacsintát. Van még valami?
-Igen, Uram beszédet mondanak.
-Elkerülhetetlen?
-Félek, hogy igen Uram.
-Ki mondja?
-Valami Orban Viktor Budapestről.
-Már megint egy román?
-Budapest Uram, nem Bukarest.
-Mi a különbség?
-Két betü, meg néhány száz kilométer.
-Jó, maradjon is úgy, amíg nem okoznak problémát. A leendő beszéd?
-Már egy hete elemeztük, semmitmondó szöveg, csak arra készült, hogy legyen mire hivatkozniuk.
-....és mit válaszolok?
-Két igen után egy hümmögés, majd köszönetét fejezi ki Uram, és megigéri, hogy figyelemmel kíséri a további eseményeket.
-Muszáj?
-Igérni? Igen, ez a legolcsóbb.
-Van valami protokoll amiről tudnom kéne?
-Igen kezet ráz az első öt emberrel amikor belép.
-Ez biztos? Mert, tegnap is leparoláztam két takarítónővel, egy villanyszerelővel és két biztonsági emberrel.
-Tévedés volt uram, a tanácsterem helyett a személyzeti szobába nyitott be.
-Ez az Orbán....ezt már ismerem?
-Igen Uram.
-Barát?
-Szeretne lenni Uram. Jövőre választások lesznek Hungary-ban.
-Ah! Hungry! Én is éhes vagyok. Menjünk, mert megharagszanak a szakácsok ha kihül a reggeli!

Bigfater