Szuksegtelennek tartom, hogy bizonygassam sajat porszem voltomat vagy Isten mindenhato hatalmat, esetleg azt, hogy a hitemnek Jezus az alapja. De ok, legyen, elso korben egyetertek azzal, hogy nem "alappiller".

De meg mielott az erettsegem tovabb firtatnad, talan nem artana atgondolnod, hogy _en_mirol_beszeltem_. Mert en arrol beszeltem, hogy a megfelemlites, mint a misszio modszere elfogadhatatlan, es Isten elott nem kedves az ilyen. Ujfent kerdem, tudsz olyan tortenetet, amikor az evangelistak megremisztessel operaltak?

Mert olvastam pl. Peter predikaciojat, de en nem latok benne megfelemlitest. Kell azt bizonygatni, hogy a megfelemlites nem szokasa Istennek? Hogy az nem fer ossze a szeretettel? Marpedig Isten es ember viszonyat ennek kell(ene) jellemeznie. Szoval egyaltalan nem arrol van szo, hogy durcas lennek, hanem hogy "A szeretetben nincsen félelem; sõt a teljes szeretet kiûzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." (1Jn 4,18). Tehat nem Isten mindenhatosagat vonom ketsegbe, hanem azt kerdojelezem meg, hogy Istennek ez (a megfelemlites) szokasa lenne. Ami azert nem ugyanaz.

De a szabadsaghoz, a szabad akarathoz visszaterve. Megis azt mondom, hogy ezek fontos, lenyegi dolgok. Mert az embernek donteni kell Isten mellett vagy ellene. Csak amig az ember a Satan szolgaja, addig nem tud valoban donteni, mert csak Isten ellen tud donteni, ami nem szabad, valodi dontes. Hanem en azt allitom, hogy Isten az embert vissza allitja a szabadsag allapotaba, hogy onkent, szabadon donthessen Isten mellett vagy ellen.

ActionMan