konyvmuves Creative Commons License 2005.10.30 0 0 987

Vers kettős: Feltámadásra várva
Dzsida J. Behunyt szemen át versének parafrázisa


Behunyt szemen át… Meg-megvillan a nap veretes gömbje
Gomolygó nagy mezőkön... A poros ködös tetőn át
Régi pogány templomok ajtajában… Az álmos város peremén -
- Ha kérdeném(?) – apánk mit üzenne?
Illatosan csap fel a tömjén… Hulló vakolatok közt
Álmos vonatok dohognak a ködben -

Beszélne itt valaki rólad kedves Mester?
.
Pán isten nyomában… Szívünk tele gyötrelemmel:
Borzongva keseregve fázik… Pénzt számol ma is
- Aki magára, családjára, nemzetére büszke
- És Harminc ezüstökért
Nagy meztelen sereg jő - tülekedve
- és csak hull-hull reád a gyűlölet üszke
.
Az országúti Krisztus sír a kereszten…A Mester,
S mellette Latrokként feszítve ketten -
És amíg a tömeg felrója neked Kedves Mester,
Ha néha, néha, felsír a bűne -
A csendben (?) Szökőkút, csobog a kertben.
.
Bár volt földje,
Sós vizek közt keresi, mit tál lencsén eladott;
Gyermeket, nyájat, vak aggot!
És most boldogtalan megesett leányként,
Könnyesen várja a holnapot -
Léthé vizén szerelmes párok csónakáznak felette:
Holt lelkek közt ring - rút életét feledve;
Honnan jött és hol lelt szerelemre -
Ifjan hol kacagott a szélbe?
Halottak napján kiért hull a könnye;
Kit hívna vissza, ha lehetne? Kit hívna tetemre -
Feltámadás üdvéért - puszta lelke,
Óh istenem! Most már? Vajh, kit követne?


NTK HS