konyvmuves
2005.10.30
|
|
0 0
987
|
Vers kettős: Feltámadásra várva Dzsida J. Behunyt szemen át versének parafrázisa
Behunyt szemen át… Meg-megvillan a nap veretes gömbje Gomolygó nagy mezőkön... A poros ködös tetőn át Régi pogány templomok ajtajában… Az álmos város peremén - - Ha kérdeném(?) – apánk mit üzenne? Illatosan csap fel a tömjén… Hulló vakolatok közt Álmos vonatok dohognak a ködben -
Beszélne itt valaki rólad kedves Mester? . Pán isten nyomában… Szívünk tele gyötrelemmel: Borzongva keseregve fázik… Pénzt számol ma is - Aki magára, családjára, nemzetére büszke - És Harminc ezüstökért Nagy meztelen sereg jő - tülekedve - és csak hull-hull reád a gyűlölet üszke . Az országúti Krisztus sír a kereszten…A Mester, S mellette Latrokként feszítve ketten - És amíg a tömeg felrója neked Kedves Mester, Ha néha, néha, felsír a bűne - A csendben (?) Szökőkút, csobog a kertben. . Bár volt földje, Sós vizek közt keresi, mit tál lencsén eladott; Gyermeket, nyájat, vak aggot! És most boldogtalan megesett leányként, Könnyesen várja a holnapot - Léthé vizén szerelmes párok csónakáznak felette: Holt lelkek közt ring - rút életét feledve; Honnan jött és hol lelt szerelemre - Ifjan hol kacagott a szélbe? Halottak napján kiért hull a könnye; Kit hívna vissza, ha lehetne? Kit hívna tetemre - Feltámadás üdvéért - puszta lelke, Óh istenem! Most már? Vajh, kit követne?
NTK HS
|
|