Várnai Zseni

SZÁRNYATLAN ANGYAL

Fekete mélységekbe zuhantam
fénylő magasságokba repültem
s most nem tudok járni a földön.

Mélység sötétje megvakított,
magasság ragyogása elvakított
s most nem látok itt a földön.

Pokoli kórust üvöltött a mélység,
megsiketültem:
nem hallok köznapi zenéket.

Tündöklő harmóniát énekelt a magasság:
megsiketültem:
nem hallok többé,
csak mennyei szépet.

Süketen, vakon, bénán és idegenül
bukdácsolok, kavicson megbotolva,
mélységből kivetett,
magasból lehullott
szárnyatlan angyal itt a porba',

szárnyatlan angyal itt a porba'.

(1927.)