Nagyjáből igazad van, de azért ez nem ilyen egyszerű. Itt adok egy áttekintést, ami egy kissé rögtönzött, de szerintem lényegében jó képet ad.

A konzisztenciának több fogalma van:

1. Matematikai konzisztencia. Ez a legkevesebb. A premisszák legyenek olyanok, hogy ne lehessen belőle levezetni valamilyen állítást meg annak az ellenkezőjét egyszerre. Ugyebár akkor az elmélet üres, mert mindent meg annak az ellenkezőjét is le lehet vezetni belőle.

Bár ez a minimum, ezt nem igazán lehet bizonyítani Gödel tétele miatt. Tipikusan azt tehetjük, hogy ha az elmélet jól formalizált, adunk egy relatív ellentmondásmentességi bizonyítást (pl. ellentmondásmentes, amennyiben a Peano axiómák is azok). Praktikus szempontból egy ilyennel meg szoktunk elégedni, ehhez gyakorlatilag elegendő formalizálni az alapvető premisszákat megfelelő szabályok betartásával.

Iszugyi elmélete itt nem vérezne el. Bár ő maga a dolgozataiban elég nagy káoszt csinál, lehet formalizálni. A formalizmus nem lesz önellentmondó.

2. Alapvető fizikai konzisztencia. Ide olyanok tartoznak, hogy legalább kvalitatíve jó legyen. Itt elvérzik iszugyi elmélete, mert gravitációs sugárzási instabilitás következik belőle ("a világ felforrása"). Ehhez még nem kell részletes empíria, csak annyi, hogy kinézzünk az ablakon, és lássuk, hogy a világot alkotó testek nem kezdtek pozitíve visszacsatolt gravitációs sugárzás révén öngyorsító mozgásba.

Amikor egy fizikus elméletet alkot, ezeket az aspektusokat igyekszik ellenőrizni. Ez már nem olyan egyszerű, lehet nagyon trükkös is, ahol elszáll a dolog. Stabilitásra vonatkozóan gyakran tételeket bizonyítanak (hogy a mozgásegyenletek bizonyos típusú megoldásai stabilak, vagy hogy létezik egyensúlyi helyzet, ami aszimptotikusan stabil stb.) Fordítva könnyebb (ugyanúgy, mint 1-nél), inkonzisztenciát egyetlen példa felmutatásával meg lehet mutatni.

3. Alapvető empirikus konzisztencia. Itt még nem közvetlenül empirikus következményeket ellenőrzünk, de közeledünk hozzá. Pl. ha tudjuk, hogy Newton törvényei mondjuk 10 tizedesjegyre pontosan leírják a Naprendszer mozgását (pár perihéliumforgást leszámítva), akkor elvárjuk egy új gravitációs elmélettől, hogy a belőle adódó mozgásegyenletek egyezzenek meg a newtoniakkal ekkora pontosságon belül. Különben nem fog működni.

Mondhatjuk azt is, az új elméletnek konzisztensnek kell lennie a régiek jóslataival azon a pontosságon belül, amivel azok igazoltak. Iszugyi elmélete, még ha eltekintünk az instabilitástól is (ez úgy működik, hogy bemegyünk abba a közelítésébe, ami az elektrodinamikában a kvázistacioner esetnek felel meg, igaz akkor már a relativitáselmélettel is gondban lesz), nem fog egyezni az áltrel jóslataival a fényelhajlás, gravitációs vöröseltolódás, radarjelek késése, Merkúr perihéliumforgás tekintetében. Ez gond, mert ezek az áltrel jóslatok ellenben már igazoltan egyeznek a tapasztalati adatokkal. Hasonlóan gondban lesz az ekvivalencia elv miatt (már Eötvös eredeti kísérlete is kizárja).

4. Az is fontos, hogy azt is meg lehessen érteni belőle, hogy a korábbi elméletek miért működtek azokban a tartományokban, ahol működtek (korrespondencia elve). Ez egyfajta erősítés a 3-asra.

Ha elolvastok egy elméleti fizikai cikket, a 3-4-nek megfelelő gondolatmenettel szinte mindig találkozni fogtok benne. Az 1 alapfeltevés, csak akkor foglalkoznak vele, ha az elmélet nagyon meghökkentő dolgot állít, ezért egyáltalán felmerülhet a logikai konzisztencia tesztjének szükségessége, a 2-esre vonatkozó érvek ellenben új elméletek esetén nagyon gyakoriak (ez az, hogy az elmélet nem csak "formally consistent", hanem "makes sense in general").

Ezek még lényegében elméleti előszűrők, mert egy vagy több másik elmélettel hasonlítunk össze, még ha a 3. esetén közvetetten már a tapasztalattal is. Ezután jön a

5. Konkrét empirikus konzisztencia. Ha elméletünk 1-2-3-4-en átjutott, akkor jön a kérdés, jósol-e olyasmit, ahol lényeges eltérés mutatkozik az eddig elfogadott modellektől. Ha nem, akkor gond van, max. Ockham borotvája segíthet.

Ha igen, akkor az eltérést a lehető legpontosabban ki kell számítani, és meg kell találni azt a jelenséget, aminek megfigyelésével vagy kísérleti megvalósításával eldönthető, hogy az új elmélet pontosabban írja-e le a valóságot, illetve hogy az eddigiek tényleg bajba kerülnek-e.

Na most a fenti komplex hierarchia miatt a fizikában elméletből valójában minden időben rengeteg konkurrens verzió fut. Az áltrelnek pl. kismillió alternatív módosítása létezik, amiket eleve úgy lőttek be, hogy átmenjenek 1-2-3-on. Ezek után minél több kísérletet végeznek, hogy irtsák ezeket az alternatívákat (mint pl. a Gravity Probe B).

Ennek néha egyébként az eredeti elmélet is áldozatául eshet. Pl. a neutrínó detektorok méréseinek esett áldozatul a Standard Modell eredeti verziója, amiben a neutrínók nyugalmi tömege zérus volt. Most még nem tudjuk, pontosan mekkorák a neutrínók nyugalmi tömegei (túl picik a direkt méréshez), de mind a háromé (elektron, müon, tau-neutrínó) különböző, vagyis legalább kettő nem zérus. Persze ettől a Standard Modell még nem halt meg, mert a neutrínótömeget bele lehet tenni, csak addig nem volt benne, amíg nem kellett. De elkezdenek erősödni a Standard Modell olyan alternatívái, amik eléggé egyeznek az eredeti SM-mel ahhoz, hogy a fennálló óriáis kísérleti anyagnak ne mondjanak ellent, de pl. a neutrínótömegekre esetleg tetszetősebb magyarázatot tudnak adni annál, mint hogy bevezetik extra paraméterként.

Na most az igazán nagy gond az "amatőr" elméletek túlnyomó többségével ott van, hogy egyszerűen hiányos fizikai ismeretei vannak az alkotóknak. Ezért gyakran már 2-n sem jutnak túl, illetve nem is tudják megfelelően átgondolni. Már az alapvető csapdákat sem ismerik, ezért kikerülni sem tudják.

Persze, vannak súlyos esetek, akiknek 1-gyel is problémáik vannak.

A fizikai folyóiratok nem fogadnak el olyan cikkeket, amik 1,2,3-n láthatóan nem mennek át. 4-et sértő elméletet akkor utasítanak vissza, ha nem látszik módja annak, hogy az elmélet egy későbbi módosítása majd feloldhatja a problémákat. A 4-at sértő elméletet elfogadhatják, ha valamilyen újszerű jelenséget jól magyaráz meg, ahol a többi ismert elmélet kudarcot vall, ekkor a 4-gyel való ütközések feloldását a későbbi kutatómunkára hagyják. Esetleg az új elmélet csak egy részmodell lesz, amit majd egy másik fundamentálisabb elmélet magában foglal majd. Ebben az esetben nem kell a többi modell működését megmagyaráznia, azt majd a fundamentálisabb modell megteszi.

Iszugyi elméletét azért nem fogják közölni, mert a 2-es szűrőn sem megy át. Az már csak adalék, hogy a 3-ason sem. A többin meg már eleve esélye sincsen.

Az, hogy melyik szűrőt mennyire erősen követeljük meg egy elmélettől, függ attól is, hogy mit állít magáról. Egy "új világelmélet"-aspiránsnak legalább 1-2-3-4-t teljesítenie kell, amennyire csak lehet.