Sajnos a német színház nem jött össze, mert az őszi fesztivál részeként nem lehetett ingyért bemenni. A Katonában meg elmaradt a Matti úr (Vagy Patti úr?), helyette egy übergagyinak az első felvonását sikerült látnom a Vígszínházban.

Össztánc  (Írta: Békés Pál, rendezte: Marton László)

Azzal kezdem, hogy Békés Pálnak be kellene iratkozni egy drámaírói kurzusra, vagy legalább az első órájára bemenni, amikor is kiderül, hogy a drámában konfliktus, feszültség - horribile dictu! - cselekmény van. Ugyanis az Össztánc mindezeknek híján volt.

Egy csomó színész, akik nem feltétlenül tudnak táncolni, esetleg még egyszerű keringőlépéseket sem, a rendezés szerint táncban hivatott bemutatni Magyarország legújabbkori történelmének fejezeteit. Szellemtelen, közhelyes megoldások sorakoztak egymás után, a színészek láthatólag kedvetlenül, elveszetten, igazi feladat híján tangliztak a színpadon. A kezdésnél még Igó Éva próbálkozott egy karakterrel, aztán mindenki színtelen lett.

Egészen elkedvetlenedtem ilyen színvonaltalanság láttán, és futólépésben menekültem az első felvonás után.