Magdi60
2005.10.24
|
|
0 0
99
|
Várnai Zseni
Csendes éj
A csendes éjben anyámra gondolok, szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegyasszony volt, sokat szenvedett, nem volt egyebe csak a szeretet.
A szájától vont meg minden falatot, és ha mi ettünk ő is jól lakott.
Játékot venni nem tudott nekünk, varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát, levágta hozzá dús hajfonatát.
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki, s hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát, de nem találtam hozzá hasonló babát.
A szeme kék, a haja barna volt, s a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, és nem érte meg szegény, hogy a világ forduljon tengelyén.
Pedig hogy várta, várta mivelünk, hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Most ha élne: vehetnék neki ruhát, cipőt és nem kéne küzdeni.
Ó emberek! míg él anyánk nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
s visszahozni többé nem lehet az elmulasztott jó szót, s tetteket.
A késő bánat mit sem ér neki, az élőt kell szeretni érteni.
Most újra érzem, látom, hallom őt, s csak ámulok mily magasra nőtt.
És újra szép, és újra fiatal mintha szívéből zengene a dal:
mit írok e csendes éjszakán, még most is adsz nekem anyám, anyám.
|
|