SZABADKAI  CSONKA MARGIT  TEMPLOMOS VERSE

 

Álmom a templom, hol

anyáim  térdepelnek,

majd széthulló arccal

indulnak felém,

rám hajolnak, súgják,

igérik némán:

eljönnek hozzám

csütörtökön, és egész nap

velem lesznek.

 

Látom szorgalmas iparkodásuk,

fák alatt sietnek enyhet igérő,

hívogató hegyre

Ők, az elárultak, az elhagyatottak...

az élet árvácskái, az örömök

számkivetettjei,

a száraz homlokú kukoricatörők.

 

Hajnalok lányai, tarlók

koldusai, a dús házakba

be nem engedettek, kik

a templomok hűvös tájain

takarítanak bíbor-palástú

szent szobrok alatt.

 

Indulnak felém,

hozzám hajolnak,

ígérik némán, hogy

majd eljönnek...

Eljönnek hozzám csütörtökön.