LvT Creative Commons License 2005.10.20 0 0 2899
Kedves Nibelung!

> Hogy egy kicsit egyszerűbb legyen mint magyarázni, lefotóztam a név két felbukkanását, ezeket mellékelem most. Látszik hogy egyszer Stregßka név van írva, másodszor pedig Sztregeßka. A "ß" több névnél is előfordul az "sz" jelölésére (pl: Maglodßky, Veßteg)

Feltételezve, hogy a g betű /j/ hangot jelöl, az ß pedig nem szokásos hangértékeben, hanem két hosszú s (ʃʃ), azaz az /s/ hang helyetti íráshiba, akkor a nevet Strejška alakban írhatjuk fel. Ha itt az ej-t a beszélt cseh nyelvnek megfelelően visszavezethetjük egy hosszú í-re, vagy (Mo.-i szlovák nyelvjárásokban nem ismeretlen módon) az ie kettőshangzó disszociált ije változatára. Így megkaptuk a cs. stříška, szlk. strieška ’háztető, fedél, karima’ szót. 20 ilyen tétel van a jelenlegi szláv telefonkönyvben, és ezek férfinévi alakok.


> Most vettem észre, hogy a Palkosogech név mellett létezett ugyanitt:
Mißkogech, Tomasogech, Mikulasogech, Byuriczogech(?), Palyogech, Petrogech

Akkor ez szerintem egyértelműen az -oviech névképző /o(u)jech/ ejtését jelezheti. Itt újabb adat van az ß = /s/-re: Mißkogech = Miškoviech. Ugyanakkor az sima s is lehet /s/, vö. Tomasogech = Tomášoviech. Az adatok egyértelműen személynévi alapokat jelölne, így a Byuriczogech(?) is lehet Buricoviech vagy Buričoviech (vö. szlk. Burica, Buriča nevek < búra ’vihar’, burič ’lázító’). A Palkosogech nevet így én Palkošoviech alakban rekonstruálnám, az š-et a Palko után talán a Tomášoviech, Mikulášoviech nevek analógiás hatása szúrhatta be. (N.B. Meglehet, hogy e nevek is követték az általános szlovák névdivatot, és idővel kikoptak – mint nyelvjárásias változatok --, valami analóg alakulatnak adva át a helyüket, pl. az -oviech lecserélődhetett -ovič-ra, és ezért nem adatolható ma)


> mintha az "szsz" alakkal a hosszú ejtést akarnák jelezni

Jó darabig szsz volt a norma ssz helyett. A nagyszótár történeti korpusza <http://www.nytud.hu/hhc> a XX. sz. fordulójáig hoz rendszeresen aszszony írásmódot (pl. Vörösmartynál is). Ezzel régi művekben azért nem szoktunk találkozni, mert az új kiadások ált. modernizálják a helyesírást.

Ettől tehát ez még nem „kifejezetten hosszú” sz-t jelölt.


> A szlovák "-iš" képzőt nem csak személynevekhez illesztették?

A Tep már személynév is lehetett (a mellékeltem linkre feljövő listán létható a lengyel Ciep változata). Azonban közszavakban is előfordul: tovariš ’segéd; (rég.) barjtárs’, černýš ’csormolya’, mäkkýš ’puhatestű állat’, így szvsz. nem csak személynévhez járulhat (az egyébként -o-val egész közönséges: gajdoš ’dudás’, hladoš ’éhes ember’, hraboš ’pocok, harácsoló ember’, jedoš ’méregzsák’, junoš ’fiatalember’, loptoš ’csibász’, niktoš ’senkiházi’, panoš ’fegyvernök’, sopľoš ’taknyos (kölyök)’, zbrojnoš ’fegyverhordozó’, žgrloš ’zsugori’, de más is: beluš ’fehér ló’)
Előzmény: Nibelung (2896)