Temetés

Aranyosan és feketén döcög
Szent Mihály lova õszi fák között.

Az emberek megnézik csendesen,
Ki az, akinek útja végtelen?

És tovább mennek, mert az élet int,
Majd egyszer õk is jönnek erre mind.

Majd egyszer, ó, de addig áll a harc
És vár a gyõzelem, vagy a kudarc.

Majd egyszer, ó, de addig nem lehet
Sokat idõzni a halál felett.

Menni, sietni és rohanni kell,
Versenyt röpülni még a többivel.

Csak egy gyerek s egy költõ, két gyerek
Bámulja még tovább a szekeret.

A költõ lelkében egy húr remeg
És rajta egyszerre fölzengenek

A végtelenség és a semmiség.
A gyermek is fölsóhajt: Ó, mi szép!