Nagyjából igaz - Nyugat-Európa egyes területeire. Vigyázni kell, mert ez a legfőbb hűbérúr a király dolog például Magyarországra így nem igaz.
Be tudok másolni egy rövid leírást a hűbériségről Sashalmi Endrétől:
"Feudalizmus alatt egy olyan hűbéri kapcsolatokon alapuló, decentralizált struktúrájú politikai-kormányzati és társadalmi rendszert értünk (ez csak a hűbéri társadalmat foglalja magában), ahol az állam (katonai, bírói, fiskális stb.) jogait (egyházi és világi) vazallusok gyakorolják egy - többé-kevésbé kiépült - hierarchia szerint; e jogok nagyságát az adott hűbérbirtok státusa (hercegség, grófság, vártartomány stb.) és a politikai erőviszonyok szabják meg. A hűbériség magába olvasztotta az állam jogait és (részben illetve egészben) átvette annak funkcióit, azaz „a hűbériség az állam helyébe lépett”. (Szűcs J.) Következésképp a közjog magánjoggá vált, illetve a kettő elkülönítése nem lehetséges. A társadalom felső rétegében, azaz a hűbéri társadalomban, a kapcsolatrendszert nem lehet az uralkodó és az alattvaló fogalmaival leírni, a hűbérúr és a vazallus ugyanis tulajdonképpen egyenlő feleknek tekinthetők.
(A definícóból kitűnik, hogy a feudalizmus vizsgálatában az elsődleges szempont az államstruktúra és az államhatalom gyakorlásának kérdése.)
Ebben az értelemben véve, a feudalizmus Nyugat- és Közép-Európa egy részére korlátozódott."
Amint látható a személyes kapcsolat felette állt bármiféle nemzeti érzelemnek. A XIV. század végéig a ez a viszony szabta meg leginkább az emberek identitását, a XVII. század elejéig pedig a vallási hovatartozás. A XV. századig Franciaországban bármelyik gróf, herceg, tartományúr szembeszállhatott a francia királlyal - és ezt igen gyakran meg is tették. A XVI. századi francia vallásháborúk egyik célja egy dél-Franciaországi protestáns királyság kiszakítása.
A nacionalizmus gyökerei a XVII. századra nyúlnak vissza, amikor Richelieu már bértollnokaival ellenfeleit azzal vádolta, hogy nem "jó franciák", nem pedig azzal, hogy nem jó alattvalói a királynak.
A közös nyelv persze az együvé tartozás érzését adta, de ez politikailag semmi jelentőséggel nem bírt. A Hunyadiak vlach származásúak voltak, a Zrínyiek horvátok, a Szapolyaiak szlovákok - mégis magyarnak vallották magukat, hiszen a Magyar Királyság alattvalói voltak. A XVI. századtól például vígan létezett két két magyar államalakulat (Magyar Királyság és Erdély).
