Üdv Mindenkinek!

Most járok itt először, szóval elnézést mindenkitől, ha egy élő vita közepébe pofáznék bele.

Néhány, monitoron keresztül értelmesnek tűnő emberrel apró vitába keveredtem. Állításuk szerint nacionalizmus, mint egységes nemzeti identitástudat, a kor körülményeit nézve pozitívnak (és szvsz szükségszerűnek) mondható "nemzeti érzés" egészen addig nem létezett, amíg az egyeduralomra alapuló rendszerek térvesztésével, a többi politikai irányzattal egyetemben, ki nem alakult a nacionalista politikai irányzat. Szerintük a középkorban az azonos nyelvet beszélők egynyelvűségén alapuló csoportszolidaritás legtágabb értelmezési tartománya kimerült egy viszonylag szélesebb értelemben vett lokálpatriotizmusban (ti. vármegyék szintjén). És, hogy az uralkodó (király) szimplán a "legfőbb hűbéres" volt, aki csak az ország egységét szimbolizálta, és nem a népének (nemzetének) egységét - mivel ilyesmi akkoriban nem létezett. Tehát, ha egy honvédő háborúban a főnemesek a király zászlaja alá vonultak a seregeikkel, akkor pusztán hűbéri kötelességüknek tettek eleget, mert a mélyebb megideologizálás (harcolj a hazádért és a nemzetért) értelmezhetetlen volt akkoriban. (Sőt, a fentiekből kifolyólag "nem (is) nagyon találunk" honvédő háborút akkoriban.)

Igaz-e, hogy ez úgy ökörség, ahogy van? :-)

Tud erről valaki valami konkrétat (vagy frappánsat :-)) mondani?