A nagybácsi tettét illetően: mindenképpen fel kell menteni feleségét az önvád alól. Ha tudsz, segíts ebben, fontos lehet. A kavargó érzések érthetőek, hiszen megfutamodásként értékeljük amit tett. Anélkül, hogy mélyebb értelmezésébe bocsátkoznék, azt gondolom -ma már-, hogy igenis lehet olyan élethelyzet, amikor nem talál más megoldást az ember. Anno én is gyávaságként értékeltem, s az elme megbomlott állapotával magyaráztam. Ma már nem vagyok ennyire biztos benne. A tesóval kapcsolatban utalnék az intézményi ellátás igénybevételével kapcsolatban korábban /14/13 alatt/ adott válaszomra. Ami ugyan kérdés, de azt hiszem benne van a válasz: a kisebbik rossz bizony ilyenkor a kórház. Aztán, hogy ennek mikor van itt az ideje, azt kívülálló felelősen meg nem mondhatja. Nálunk -4,5 hó után- még tart a szomorú periódus. Ami rossz, hogy az apró javulást sem észleli, állandóan nekem kell mondani, megerősíteni, hogy tényleg javul -ami egyébként igaz, de ő ezt nem érzékeli. Esetleg -kevésbé publikus, itt el nem mondható gondolatok közlésére- elérhető vagyok az Index által biztosított email-címen is /pszicho@törzsasztal.hu -a VIPmailban/. Üdvözöllek!