Na, akkor következzék egy kis biológiai kiselőadás a lelkiismeretes szülőknek... :)))

 

Csigák (Gastropoda)

Népes osztály, több mint 85000 fajuk van. Zsigerzacskójukat általában spirálisan csavarodott, meszes héj (csigaház) fedi, amibe a fej és a láb visszahúzható. A héj rendkívül változatos alakú és színû lehet, különösen a tengeri fajoknál.

Fejükön van a szájnyílás, a szájüregben jellegzetes szerv az ún. reszelõnyelv (radula) található. Hosszúkás izommal mozgatható conchinlemez és a felületén fogak vannak. A radulával szemben helyezkedik el az állkapocs, a csigák ehhez dörzsölik a táplálékot, így aprítják fel. A szájüregbe nagy nyálmirigyek nyílnak.

Lábuk csúszótalp, de más funkciója is lehet, a bõr nyálmirigyekben gazdag. A köpeny viszonylag kicsi, mirigyei választják ki a héjat. Gyomrukhoz egy nagy középbélmirigy kapcsolódik, szívük szívburkokban, a hátoldalon található.

Légzõszervük kopoltyú vagy a már említett "tüdõ". Idegrendszerük 5 dúcpár: agyi-, láb-, köpeny-, fali- és zsigeri dúc. Érzékszerveik fejlettek, fejükön két pár tapogató van, néhány fajnál ezek egyikének csúcsán ülnek a szemek. A mechanikus ingerek a szárazföldi csigáknál fokozott nyáltermelést váltanak ki, a vizieknél vegyi érzékszerv is megtalálható.

Vannak köztük váltivarúak és hímnõsek, petékkel szaporodnak. Fõképp tengeriek, kevesebb faj él az édesvizekben és a szárazföldön.

Hazai fajokkal mindenütt találkozunk, legismertebbek az éti csiga, márványozott csiga, kerti csiga, a viziek közül a tányércsigák, mocsári csigák és a csökevényes héjú, mezõgazdasági-kertészeti kártevõ meztelencsigák.

Az éticsiga talajba rakott petéi kifejlődéséhez 3 év szükséges.

 

 

 

Gyûrûsférgek (Annelida)

A férgek legmagasabb fejlettségû csoportja. Testfelépítésükben új sajátság jelenik meg, ez a szelvényezettség, a test a fõtengely mentén ismétlõdõ, jól elkülöníthetõ részekre tagolódik. A szelvényesség ettõl kezdve minden állatcsoportnál megtalálható, beszélünk külsõ és belsõ szelvényezettségrõl.

A gyûrûsférgek változatos méretû, megnyúlt állatok. Kültakarójuk csillós vagy kutikulával borított hengerhám, ezzel összenõtt a gyûrûs és hosszanti, esetleg haránt lefutású izomréteg. A szelvényeket haránt válaszfalak különítik el egymástól. Bélcsatornájuk hármas tagolású, különösen az elõbélen alakulnak ki különféle szervek. Megjelenik a zárt vérkeringés, a háti és hasi hosszanti eret szelvényenként haránterek kötik össze. Vannak olyan fajok, ahol már megtalálható a kopoltyú is. Kiválasztószerveik vesécskék. Idegrendszerük dúcidegrendszer, központja az agydúc.

Váltivarúak vagy hímnõsek, utóbbiaknál kölcsönös megtermékenyítés alakul ki. Egy részük közvetlenül fejlõdik ki, a tengerieknél lárvaalakokon keresztül alakul ki a kifejlett féreg. Népes törzs, az ismert fajok száma több mint 7000.

A talajban élõknek fontos szerepük van a humusz keletkezésében és a lebontásban.

Rendszerüket csak vázlatosan tekintjük át.

1. osztály: Ó-gyûrûsférgek (Archannelida) 2. osztály: Soksertéjûek (Polychaeta) A szelvényeiben sok serte található, zömükben tengeri állatok 3. osztály: Kevéssertéjûek (Oligochaeta) Elsõsorban szárazföldiek, testükön függelékek nincsenek, kevés sertéjük van. (Általában szelvényenként 8 db). Hímnõsek. Ismert fajaik a giliszták, a haleleségként kedvelt csõvájóféreg (tubifex).

4. osztály: Korongférgek (Myzostomoidea) 5. osztály: Nadályok vagy piócák (Chirudinoidea) Viziek, hát-hasi irányban lapítottak, függelékek, serték nincsenek rajtuk. Tapadókorongjaik vannak, ezzel rögzítik magukat a gazdaállaton. Ragadozók vagy vérszívók, legismertebbek az orvosi pióca, lópióca, halpióca.