vee Creative Commons License 2005.10.14 0 0 523

A Szép Házak építészeti folyóirat 2005. 5-ös (októberi) számában jelent meg a következő cikk.

 

---------------------

 

Ismét a gyanús falszárítókról

 

A Szép Házak 2003. 1-es számában egy szakcikk szerkesztői megjegyzésében csalásnak minősítettük azokat a mennyezetről lelógatott falszárítókat, amelyek minden energiaforrás nélkül úgymond kiszorítják a falban lévő nedvességet.

Emiatt a szombathelyi Piramis Kft., az egyik ilyen készülék, az Aquabrill gyártója ötmillió forint kártérítésre és helyreigazításra szólított fel minket. Erre nem reagáltunk, és ők sem tettek semmit követelésük érvényesítésére, azt viszont elértük, hogy a legitimálásul szolgáló ÉME-bizonyítvány kiadója, az ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kft.) összehívjon egy megbeszélést, ahol a gyártók meggyőzhették volna a meghívott fizikus és kémikus egyetemi oktatókat a készülékek működéséről.

 

A két falszárító berendezés (az Aquabrill és az Aquapol) jelen lévő gyártói és a melléjük állt pécsi tanszékvezető, dr. Orbán József kandidátus nem tudták eltéríteni a tudósokat attól a véleményüktől, hogy e készülékek alapelve tudományosan nem igazolható.

 

A történetet megírtuk a 2004. 3-as számunkban. Azóta annyi történt, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hivatalos levélben tudatta velünk: hatóságilag nem tudnak mit tenni a fogyasztók félrevezetése ügyében, mert beszéltek az egyik referenciaépület kezelõjével, a sopronhorpácsi plébánossal, aki szerint a készülék jól működik...

 

A témáról érdemes megnézni a www.index.hu Fórumok – Filosz – Tudomány rovatában az "Aquapol mûködhet vagy sem?” című vitát, ami tavaly fél éven keresztül folyt.

 

Az utóbbi időben egyre szaporodnak a hazai piacon a mágneses sugárzás elvén, valamint az "elektrokinetikai” és "magnetokinetikai” elven működő falszárító készülékek. Van köztük például olyan (a Wigopol), amelyet a padláson kell elhelyezni, és onnan "üzeni” a pincefalban lévő víznek, hogy távozzon.

Az egyik készülék (a Hydrosist K-2000) gyártója, forgalmazója pedig olyan tudományos köntösbe tudta csomagolni termékismertetőjét, hogy azt még a legkomolyabb építészeti szaklapok szerkesztői is – kezdeti gyanújuk ellenére – elfogadták, és a szakcikknek, cégportrénak álcázott hirdetést nagy terjedelemben le is közölték.

 

Minden ilyen készülék gyártója felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyek igazolni látszanak a szerkezet működését. Márpedig például egy szabadalmi okirat csak azt bizonyítja, hogy a találmány új, de elvi és gyakorlati működését nem garantálja.

 

A kételkedő vásárlót általában meggyőzik a különbözô hatósági (vagy annak látszó) engedélyek (ÉMI, Kermi, MEEI, sugárbiológiai stb.), amelyek pedig szintén nem a szerkezet hatékonyságáról szólnak, hanem arról, hogy nincs káros hatása.

Ismét szükségesnek tartjuk felhívni olvasóink figyelmét, hogy a hasonló falszárítók (az előbbiek mellett még az Eltman és a Hydropol) működésére eddig nem kaptunk tudományos igazolást, pedig megkértük a gyártókat, hogy nevezzenek meg olyan tudóst, aki az ügy mellé áll.

 

Szerintünk már az eddigiek is elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a vásárlókat félrevezetik. És nagyon elgondolkodtató, hogy a hatóságok és a tudományos intézetek évekig elnézik ezt a népbutító tevékenységet, sőt asszisztálnak hozzá.

 

Komoly kétségeink bizonyítékául ezennel felhívást intézünk az ország valamennyi fizikus vagy vegyész végzettségû és jelenleg is egyetemen vagy akadémiai intézetben dolgozó tudósához. 200 ezer forint nettó jutalmat tűzünk ki annak, aki az ilyen készülékek működését tudományosan igazolja, ahhoz a nevét adja.

 

A szerkesztőség