> Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve
> a válaszra. Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta elso
> tanúját, egy idos nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tole:
> - Takács néni, ismer engem?
> Mire a hölgy:
> - Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom,
> kiábrándultam beloled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az
> embereket, rágalmazod oket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad,
> miközben annyi eszed sincs, mint egy utcasepronek. Igen, persze hogy
> ismerlek.
>
> Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
> Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és
> megkérdezte:
> - Takács néni, ismeri a védoügyvédet?
> - Hát persze. A védoügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem,
> italos természetu, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és
> mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne
> felejtsem, o is csalja a feleségét méghozzá három novel, az egyik a
> maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
>
> A védoügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az
> ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
> - Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytol, hogy ismer-e engem, esküszöm,
> hogy börtönben fog megrohadni.