Ezzel az irányzattal nekem mindig abból adódott a fenntartásom, hogy feltételezi, hogy az adott szó ugyanarra a fajra, nem(zetség)re vonatkozott mindig is. Márpedig ez nagyon nem igaz. Elég megnézni a különféle (főként táj)szótárakat, és rögtön látszik, hogy a botanikai és zoológiai elnevezések nagyon hajlamosak a poliszémiára. Ma is beszélünk például barackról, holott ennek biológiai relevanciája nincs, hiszen a Prunus nemzetségbe tartozik az őszibarackon és a kajszin kívül többek között a szilva, a cseresznye, a kökény, a mandula, a meggy, ugyanakkor az őszibarack (P. persica) és a kajszi, leánykori nevén a sárgabarack (P. armeniaca) két egyenrangú faj. (Egyébként a barack szó, igaz, hogy mindenféle kerülővel, de etimológiailag összeér a perzsa szóval, ez is mutatja, hogy eredetileg csak az őszibarack volt barack.)
A reáliák, kurrens fogalmi hálók, nyelv hármas összehangolásának zűrzavaráról a régi betegségnevek kapcsán is volt szó egy társtopikban.