Valaki nemrég arra emlékeztetett, hogya  prófétálás tulajdonképpen  nem  is  mindig  embereknek szól, hanem a " halott dolgoknak".

 

Ezt  meg  már  én mondom, hogy éppen ezért a prófétáláshoz nagyon nagy bátorság  kell. 

 

A prófétaság szelleme  sokakban  meglehet, vagyis  sokan  képesek  felismerni a valós helyzeteket,  (állapotokat), -- még azt is  képesek meglátni, vagy meghallani, hogy mit  kellene  mondani a "halott csontoknak", de mivel a realitás annyira  távol áll a szellemi  kinyilatkoztatástól,  ezért soxor  gyávák a gyakorlatban is  kivitelezni a próféciát-. 

 

 Pál is azt  kérte,  hogy érte is azért imádkozzanak,  hogy BÁTRAN tudja  szólni azt, amit  szólnia kell. (Ef. 6:20)

 

 +

 

Fil. 1:
 20. Amaz én esengô várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem
     szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog
     magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom
     által. 

 

 21. Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.