Meg. Viszont ennek ellenére - vagy épp ezért? - IMÁDOM. A fixizés eddigi kb. 4 hónapja alatt többet tanultam a kerékpározásról és a kerékpárról, mint az azt megelőző 4 évben (na jó, kis túlzással). Folyamatosan tanít, én meg folyamatosan próbálok tanulni. Igen szigorú tanár, mert minden hibát azonnal megtorol, és az edzéseken sincs lazítás. Cserébe olyan intim viszony alakul ki az ember és a gép között, ami már-már perverznek is nevezhető. Egy szóval: vattafíling.
Egyébként olyan lehet ez, mint az autósok között az alfás: elég rossz híre van a régebbi típusoknak, a tulajok szentségelnek, hogy ez is elromlik, az se jó, de ha megkérdeznéd, a világ minden kincséért sem cserélné le másra, vagy ha igen, csakis egy másik Alfára. Hát így vagyok én is ezzel :-)
Persze néha sok, vagy másra vágyom, akkor ott a monti vagy a trekking, azzal lehet hegyet mászni vagy kirándulgatni. Viszont most készül a téli edzőbicikli - egy régi monti vázra, ami hogy-hogy nem, "véletlenül" vízszintes csúszópapuccsal rendelkezik... :-)