Megvan. A hadseregben ökörködtek velünk az ún. IP-40 búvárkészülékkel. Tízezer éve, bár ahogy a hadsereget ismerem, most sem lehet jobb.

 

Gázálarcszerű valami, onnan gégecső az ember hasára szíjazott készülékig, ahonnan jő az ember orcájába az ájer. ( Most nem ejtek szót arról, hogy a nyelves csók kutyafüle bakteriológiailag ahoz, amikor fél óra múlva az egészet a szájba veendő csutorával együtt át kellett venni egy bajtárstól. Mert takarékosság. Egy patron két óra, tehát négyen használtuk)

 

Szóval az uszodában mindenki kapott egy súlyzót, aztán nem volt szabad fél óráig feljönni a víz alól.

 

Egész jól elszórakoztunk volna ott a hagymával. (a súlyzót valahogy magunkra kötve hiszen a hagymapucoláshoz két kéz kell). Egyrészt a gázálarc miatt, másrészt a hagyma víz alatt lett volna garantáltan.