Népszabadságban megjelent cikkből.

"Népszabadság Online Karaoketerápia Teveli Gábor, 2005. április 23.

00:00 Újévi ünnepség egy animista észak-laoszi faluban, szombat este egy bangkoki plázában, kínai fesztivál Kuala Lumpurban vagy egy hétköznapi délután egy japán üzleti negyedben. E négy teljesen eltérő eseménynek ugyanaz a csúcspontja: a karaoke. Írásunk erről a világot, lassan Magyarországot is meghódító szórakozásról szól. A glóbusz túloldalán tízmilliók hajlandóak áldozni egy ilyesfajta közös danolásért. Az énektudás hiánya nem akadály, sőt nem is lényeges, mivel Kelet-Ázsiában a karaoke nem torokpárbaj vagy művészi önkifejezés, hanem az egyéni érzelmek és a társasági szellem hétköznapi tréningje. A katartikus élménynek bárki részese lehet, és gyakran fizetni sem kell érte. Fesztiválokon, vasárnapi vásárokon, érettségi ünnepélyeken, falusi vígasságokon az egész kerület, község, negyed vagy város közösen szórakozik, s ilyenkor illetlenség pénzt kérni az alapvető szükségletért. A karaoke beköltözött a boltokba, a várótermekbe, a távolsági buszjáratokra, a piaci standokra, az út menti, bambuszból ácsolt hörpintőkbe és nem utolsósorban az otthonokba. Családi események kötelező szertartása lett, baráti összejövetelek ópiuma, fiatal lelkek őszinte vallomása az ismerkedési rituáléban - a karaoke generációkat kísér végig az egyén születésétől a komoly felnőttkorig. A digitális hordozókra rögzített dalok és a színes feliratos videoklipek bámulatos sebességgel terjednek hegyen-völgyön át, tonnaszám csempésződnek át ingatag határokon, főleg Burma és Thaiföld között, és vonzerejüknek a hegyvidékek elszigetelt népcsoportjai sem tudnak ellenállni.

Mi teszi ilyen ellenállhatatlan és imádott szórakozássá a karaokét Kelet-Ázsiában? Nos, valószínűleg ez az egyetlen tömegszenvedély a világon, amelynek virágzását komoly létfilozófia táplálja. A karaoke általában társasági aktus. Mozgatórugója nem az egyén szórakozása vagy a mások szórakoztatására irányuló vágy (az énekesek zöménél ez egyébként szóba sem jöhet), hanem a közösségi kapcsolat megteremtése, amely őszinte és felszabadult közeget hoz létre. A karaoke az együttléthez, a közös cselekvéshez nélkülözhetetlen bizalom szimbóluma. Kelet-Ázsia nagyvárosaiban a munkanap végeztével nyakkendőjük szorításán lazító üzletemberek a karaoke élvezetével oldják az irodai feszültséget, és táplálják a brigádszellemet a sarki bárokban, vagy a belvárosi hipermarketek földszinti karaokefülkéiben. A harminc évvel ezelőtti ős karaokeszeánszoknak ez volt az eredeti rendeltetése. Ma nincs olyan korosztály és társadalmi réteg, amely ne rajongana az időközben világraszólóvá lett mulatságért. A közös dalolás során sok titok kiderül az emberről, és az egyén őszinte kinyilatkoztatása (olykor a "Dalban mondom el" ízlésvilágában) szorosabbá fűzi a kapcsolatokat. Ha világ e tájékán valakit karaokézni invitálnak, az legalább egy kezdődő barátság jele. Az aktusnak mondhatni fontos szociális funkciója van. E beavatási szertartás során válik idegenből ismerős, aki már többet látott az egyénből, mint amit az a hétköznapokban mutat magából. A karaoke intim légköre szabad utat enged az érzelmeknek. Legyen az elkeseredés, kitörő boldogság, szerelem vagy kétkedés, az előadás során mindenkinek a szíve hangján szól a szája. Az őszinteségen kívül semmi nem számít.

Magasztos szociális és filozófiai létmagyarázatai ellenére a karaoke genezisét a nép ajkán élő legenda sokkal prózaibban írja le. A műfaj Japánban született, állítólag egy kobei bárban, ahová egyik este a vendégek szórakoztatására odarendelt szalonzenekar nem érkezett meg, így a talpraesett tulajdonos kazettára rögzített muzsikával biztatta éneklésre a közönséget. Az újdonsült mániának hamar nevet is találtak: a karappo okeszutra ("üres zenekar") rövidítése pár esztendő alatt az összes világnyelv jól ismert vendégszavává vált. A legenda árnyékában a karaoke igazi teremtéstörténete valószínűleg ismeretlen marad, és korának kezdetét jobbára az első karaokeberendezések 1971-es piaci megjelenésére teszik. Azóta a karaoke napi tömegigényt kielégítő hatalmas üzletággá vált, amelyet a technológiai fejlődés gyorsuló motorja hajt. A magnókazettákat egy évtizeden belül felváltották a digitális CD-k, könnyen kereshető dalokkal, az atmoszférateremtő, mézédes videókkal, a vágópultok szakállas trükkjeivel és a segédfeliratokkal, amelyek az új slágerek ismertségét növelték. Szédületes lendületét a karaoke technikai egyszerűségéből nyerte, és rövidesen megjelentek a bárhol összeüthető kemping karaokeberendezések, egy pár mikrofonnal és egy TV-VCD kombóval. Családok milliói vásároltak otthonukba karaokeszettet, így a társas tréninget ezután a legfontosabb közösség is bármikor elvégezhette az otthon melegében. Az olcsó készülékek özöne és a csillapíthatatlan szenvedély rövidesen komoly problémákhoz vezetett

az urbánus társadalomban, számba kellett venni a zajcsökkentés lehetséges módjait. Az arany középutat a Japánban kifejlesztett karaokefülkék jelentették, nyilvános utcai bódék, ahol a járókelők enyhíthetnek a szükségükön pár pénzérme fejében. Az első példányt 1984-ben építették Japánban, Okayama megyében, egy rizsföld mellett, egy teherautó vezetőfülkéjének átalakításával. Az automata karaokebokszok azóta minden nagyobb kelet-ázsiai városban meghonosodtak, például Bangkokban a csillogó plázák alagsorában, ahol többnyire 50 forint a dal. Hong Kongban 16 millió dollárt öltek a világ legnagyobb karaoketer-mére, ahol 151 fülke működik napi 24 órában, az év minden napján. Indonéziában, Bali szigetén a Dempasar karaokepalotában faltól falig futó, süppedős padlószőnyegek, finom bőrrel kárpitozott heverők és liftek emelik a luxust, a sziget egyik legelőkelőbb épületében.

Ha Bangkokban a nap egyetlen másodpercét sem szeretnénk karaoke nélkül tölteni, akkor a következőképpen kell eljárnunk: béreljünk egy beépített karaokéval tuningolt Toyota limuzint, vegyünk ki egy szobát a Karaoke Hotelben, kapcsoljuk a tévét a 24 órás karaokecsatornára, iratkozzunk be egy karaokeiskolába, a szabadidőnket pedig töltsük egy tavaly bevezetett mobilszolgáltatással, ami állítólag egy teljes karaoke-hangstúdiót pakol a telcsinkbe. Amennyiben a Toyota limuzin nem elérhető, rendelhetünk egy fuvart Suwit Thongthim úrtól, az első bangkoki karaoketaxi sofőrjétől. Thaiföldön egyébként ötezer karaokemulatót tartanak számon. Karaoke nélkül nem teljes a férfiak élete Kelet-Ázsiában, és nem titok, hogy a karaokebárok vendégei elsősorban többé-kevésbé ifjú urak. Ennek oka akár az is lehetne, hogy a nők még a VCD-szobák intimitásában is jóval szégyellősebbek a férfiaknál, de nem így van: a zene ebben a kultúrában is hallucinogén hatású a nőkre. A dudorászás és a táncmozgások a kelet-ázsiai hölgyek ösztönös tevékenysége, amely a tudatalattiból hangolja az agyat. A férfiak között ezzel szemben jóval több a fatorkú trubadúr, mégis hangosabban és nagyobb számban dalolnak. Akár a thai harci kakasok. A masszázsszalonokhoz és szaunákhoz hasonlóan a gombamód szaporodó karaokebárok előbb Japánban, majd az eszeveszett fejlődésbe lendülő délkelet-ázsiai országokban a stresszes városi férfiak görcsoldója lett. A vendégek frissítő testi és szellemi fürdőre, kikapcsolódásra és nem utolsósorban szórakozásra vágynak, miképp a japán teaházakban. Mindez ugyan férfitársaságban is élvezhető, de nyilvánvalóan jobban esik mosolygós hölgyekkel.

Thaiföldön, Malajziában és Indonéziában a városi karaoke-bárok zömében a gésák szerepét csinos hosztesszlányok látják el, bár képességeik szűkebb határok között mozognak, mint a művelt japán társalkodónőké. Indonéziában a karaoke népszerűségét mutatja, hogy CD-lejátszót lehetetlen vásárolni beépített karaoke-funkció nélkül. Jakarta vagy Bali temérdek karaokemulatójába az Eagles slágerek tekintélyes nyugati és ázsiai vendéget is vonzanak a helyiek mellett.

Chiang Mai, Thaiföld, 2005. április."