CSAK A KISS ZOLT!

Egy rövidebb cikk:

Bonifert könnyei


"Bonifert Domonkos meghatódott. Megkönnyezte Kiss Zsolt teljesítményét. A Paks kosárlabdázója évekig játszott a Szedeák egykori edzőjének a keze alatt."




Bonifert Domonkos meghatódott. Megkönnyezte Kiss Zsolt teljesítményét. A Paks kosárlabdázója évekig játszott a Szedeák egykori edzőjének a keze alatt. A Veszprémben élő szakember a bajnoki döntő után csak ült a televízió előtt, és nem tudott megszólalni. Büszke volt arra, hogy egy szegedi fiú csodás teljesítménnyel rukkolt elő. A találkozó után nem akarta zavarni az Atomerőmű bedobóját. Hagyta ünnepelni. Másnap felhívta telefonon. Beszélgetett vele. Örült Kiss Zsolt sikerének.

Valahol ezért szép a sport. Az érzelmi megnyilvánulások teszik még szebbé. Megható dolog arra gondolni, hogy az egykori edző mennyivel másképpen élte meg a mindent eldöntő összecsapást, mint egy szurkoló. Lehet, hogy valahol felfedezte azt a mozdulatot, amit ő tanított meg. Észrevette azt, hogy úgy cselezett a volt játékosa, mint amit ezerszer gyakoroltak. És egy ilyen felemelő pillanatban döbben rá az ember, valahol ezért érdemes dolgoznia egy trénernek: örülni a sikereknek.



És egy hosszabb!
(ezt csak linkelem :) )

http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=59&cid=99042#


Valamint egy kép: