Üdv.

Tegnapelőtt este voltam egy kis alkonyati cserkelésen, dohányfüstös tüdőm kiszellőztetése céljából. Már csaknem teljesen sötét volt, amikor társam szólt, hogy "szalonka". Párban repültek, egymástól 2m távolságban, olyan lassan, imbolyogva, tudomást sem véve rólunk- pedig egy viszonylag tiszta részen haladtunk-, egy két galagonyabokor volt csak körülöttünk. A nagy szemeikkel pedig biztosan látniuk kellett minket.  

Kedveceim vonulnak dél felé - jó utat kívántam nekik, és bízom a tavaszi viszontlátásban!!! Hihetetlen, hogy ez a parányi MADÁR hogy meg tudja dobogtatni az amúgy szőrös szívemet.