Várnai Zseni

ZENGJ ÉNEKET, NYARAM...

Zengj éneket, nyaram, te déli hő szívemben,
zúgasd a húrokat, ameddig ég a fény,
szememben és a Július egén,
ameddig sárgán ringnak a kalászok.

Zengj éneket, nyaram, mert jönnek a kaszások
s tarlott lesz majd a szív, virágtalan a rét,
szikráztasd föl a nyár nagy énekét
hadd áradozzon szédítő zenéje.

Szívemet és szívedet öntsd beléje,
lángoljon föl a szív, a föld, a nagy határ,
minthogyha már leskelne a halál
és ez lenne a legutolsó ének.

Könny, kacaj, mámor és szenvedések:
Szent Július, forrald meg ezt a bort
és zúgjon föl a végső nagy akkord,
amely után már nem jöhet több semmi.

Szép lesz így majd az Ősz elébe menni
alázatosan, mint a telt kalász,
mely meghajlik, ha eljön a Kaszás...

s a testemet odaadni kenyérnek.

(1926.)