Na, felhozom ezt a helyre kis topicot...

A bizánci udvari életről

Harun ben Jahjá arab utazó 880–890-ig Konstantinápolyban tartózkodott I. Basileios császár foglyaként, tapasztalatait írásban rögzítette. Szemelvényünk egy hamvazószerdai körmenetet mutat be.

J. Marquart, 1903.

A császár megparancsolja, hogy a palota kapujától a templomig vezető úton, mely utóbbi a köznépnek van kijelölve, a város közepén gyékényeket terítsenek ki számára, és ezekre jó illatú növényeket és füveket szórjanak, a falakat pedig átvonulásától jobbra és balra brokáttal díszítsék. Azután tízezer agg vonul el előtte, vörös brokátba öltözve, valamennyien gyalog. Utánuk jön tízezer fiú zöld brokátban, majd tízezer szolga égszínkék brokátba öltözve, ők arannyal borított bárdokat hordoznak. Azután vonul utánuk az ötezer legjelesebb eunuch^[ chorasani fehér félselyemben, kezükben aranykereszt. Majd tízezer török és kazár apród vonul utánuk csíkozott mellvértben, kezükben lándzsa és pajzs, valamennyi aranyozott. Azután jön száz patrícius a nagyok közül színezett brokátból készült köntösben, kezükben arany füstölőedénnyel, ezekben khmerfával füstölnek. Őket követi a tizenkét legelőkelőbb patrícius arannyal átszőtt köntösben, mindegyikük aranypálcát tart a kezében. Utánuk jön száz apród bíborral szegélyezett, gyöngyökkel kirakott öltözékben; aranyládát hordoznak, benne a császár ájtatossági öltözéke. Ezután jön előtte egy férfi, aki az embereknek hallgatást parancsol. Majd egy aggastyán halad, ő aranyból való medencét és kancsót tart a kezében, mind a kettő gyöngyökkel és rubinnal van kirakva. Azután közeledik a császár drágakövekkel átszőtt, selyem öltözékben, korona a fején és két félcsizma a lábán, ezek közül az egyik fekete, a másik vörös.^[ Mögötte jön a miniszter. A császár porral teli aranyszelencét tart kezében, gyalog jön. Valahányszor két lépést tesz, így szól a miniszter az ő nyelvükön: „Gondoljatok a halálra!” amint ezt kiejti, megáll a császár, kinyitja a szelencét, rápillant a porra, megcsókolja azt és sír. Ily módon vonul tovább, míg a templom kapujához nem ér. Ekkor odanyújtja neki a férfi a kannát és a medencét, a császár megmossa a kezét és azt mondja miniszterének: „Bizony ártatlan vagyok és valamenynyi ember vérében; Isten ne engem kérdezzen az ő vérük felől, mert én azt a te válladra hárítottam.” És felöltözteti miniszterét azzal az öltözékkel, melyet ő maga visel, fogja Pilátus tintatartóját – annak az embernek a tintatartója ez, aki ártatlannak jelentette ki magát Krisztus vérében – a miniszter nyakára helyezi, és így szól hozzá: „Ítélj igazságosan, amint Pilátus igazságosan ítélt”; majd körbevezeti őt a nyilvános tereken Konstantinápoly körül, és ők így kiáltanak neki: „Ítélj igazságosan, amint a császár megadományozott téged a nép kormányzásával.”

Azután megparancsolja a császár, hogy a muzulmán foglyokat vezessék be a templomba. Mihelyt azok megpillantják ezt a pompát és a császárt, háromszor kiáltják: „Isten hoszszabbítsa meg a császár életét sok évvel!” Ekkor díszruhába öltöztetik őket.

Mögöttük három fürge tartaléklovat hajtanak, arannyal, gyönggyel és rubinnal díszített nyereg van rajtuk, és ugyanilyen módon díszített lótakaró is. Ő nem száll fel rájuk. Azután a templomba viszik őket, itt egy kantárt akasztottak fel a számukra. Azt mondják: ha a ló a kantárt a szájába veszi, győzelmet aratunk mi az Iszlám országai fölött. Most jön mindegyik ló, megszagolja a kantárt, és visszahőköl, anélkül, hogy előrement volna a kantárig. Úgy mondják, hogy ezek az állatok attól a lótól származnak, mely Julianus Apostatáé volt. Ezek után a császár visszatér a templomból palotájába.