Minden tiszteletem azoke az embereke, akik orokbefogadnak (mert egy no ket dologert to a pokolra menni: hogy ne legyen gyereke, meg hogy legyen gyereke).

Latok orokbefogadasokat amik ugy alakultak, hogy semmivel sem masak a gyerkekek elete, mint a ver szerintie - igaz, legtobbszor ez az egyetlen lehetosege a szuloknek "gyerek elmeny"-re.

Latok szivfajdalmat is: egyik kolleganomnek a kicsi lanya nagyon koran szuletett (csoda volt, hogy megmaradt) es sok-sok betegseggel kell szembe nezniuk, nem is biztos mennyi ideig fog elni (most 6-7 eves). Anyagilag teljes csod - a korhazi szamlak hatalmasak, nincs is kilatas arra, hogy az eletukben valaha is renbejojjenek, hacsak nem egy lotto nyeremeny.
Van masik ket gyerekuk is. . .
Ha most ez egy orokbefogadas miatt lett volna, nem lett volna fair a maisik kettovel szemben, igaz? Mindenfele erkolcsi kerdes jonne, mi is volt a normalis, mi is nem volt. . .

Ha valakinek van anyagi lehetosege es eros hite arra, hogy egy kisgyereken segitsen azzal, hogy orokbefogadja es kezelteti, az nagyon nemes, humanus cselekedet. Tudok ilyenekrol is.
Ha valaki orokbefogad egy kicsit betegen es nem gondoskodik rola ugy mintha a sajatja lenne, az nekem megbocsajthatatlan, embertelen. . .

Latok uzletet is benne. Nevelo szuloket, akik befogadnak sok-sok gyereket, es felnevelik oket, ez is egy fajta segitseg a gyerekeken - sokan teszik ezt beteg gyerekekkel is.