Várnai Zseni

TÉPD KI SZÍVED...

Tépd ki szíved, ha nem tud elszakadni,
ha nem tud élni, csak e hon ölén
és futva menj a messzi ősvadonba,
hol oroszlán bőg és ősbölény,
csak messze, messze, ahol e királyi
vadak tiporják a szűz földeket,
ott rejtsd el csöppnyi, édes kölykedet,
ha drága néked préda élete!

Vagy fuss a sivó pusztákba vele,
sakál üvölt ott és hiénahad,
vidd el közibük egyetlen fiad,
üvöltésük nem szörnyűbb, rémesebb,
mint ha e honban kérik véredet.
S ha veszni kell, vadak királya tépje
szíved húsát és ne hitvány pribék,
honod földje véredből ne igyék;
anyád e föld s a csordanép, ha bődül,
legyen őnékik több a legelőbül...

tépd ki szíved, ha nem tud elszakadni!

(1927.)