„A kettő egyébként - kényelem és frusztráció - általában együtt jár.” – nem arra gondoltam, hogy együttjárnak-e, hanem hogy mikor miben lehet egyik és másik kiváltó ok, járulékosságtól függetlenül.
Ha valaki tudja, hogy mi okozza a frusztrációt, és lehetősége lenne megszüntetni a kiváltó okot, de lusta, gyenge vagy halogatós, akkor a kényelem vagy gyengeség velejárója a dolognak. Ha tudja a kiváltó okot, de nincs lehetősége megszüntetni, az nem kényelmi kérdés (pl. öregedés)
Van olyan eset is, amikor valaki a frusztráció elől a munkába vagy bármilyen más figyelemelterelő tevékenységbe menekül (például aki válás után túlórákat vállal a munkahelyén, hogy minél kevesebbet legyen az üres lakásban).
Arról az esetről már nem is beszélve, amikor valaki érzi a frusztrációt, de nem tudja, mi is okozza igazából, csak homályosan úgy érzi, hogy régen jobb volt. (pl. akinek nincs kellő helyzetismerete vagy önismerete – nem feltétlenül saját hibájából).