Van egy kertészmérnök barátnőm, ő azt mondta, sose volt allergiás, akkor lett, amikor elment egy önkormányzathoz dolgozni.

Ahány allergiás, annyi történet. Nekem pl. nagyjából egybeesett azzal az időszakkal, hogy lakótelepre költöztem, és érdekes, de a barátnőmnek is. Ő elköltözött onnan, enyhültek a tünetei, majd a második terhessége alatt (ő is beleszaladt az allergiás időszakba) elmúlt, és azóta sem jött ki. De vannak a szomszédaim között olyanok, akik nem betegek, míg falun élők igen. Még az is lehet, hogy nemcsak a mi életmódunkkal, hanem már a szüleinkével is baj volt: stressz, környezetszennyezés: műtrágyázás dögivel, dohányzás engedélyezése mindenhol, divatba jött a tápszer az anyatejes táplálás helyett, stb....

(mert az érzékenység nyilván már genetikailag adott volt, csak kellett valami, ami felszínre hozza)?

Van olyan, aki naponta elszív pár szál cigit és pár éven belül meghal tüdőrákban, a másik egész életében füstöl mint a gyárkémény, minden este a kocsmából részegen megy haza, és 90 évesen elüti egy autó, mert a sötétben világítás nélkül biciklizett.

Biztos az allergiás probléma megoldását a parlagfűirtás MELLETT a problémáim feldolgozásában is keresném. Mert egyik se lehet a másik nélkül.
Kíváncsi lennék, erről neked mi a véleményed!

Igen, egyetértek, hogy nem CSAK a parlagfű a hibás. Az irtás mellett azért harcolok, mert egyrészt nem őshonos növény, másrészt ez milliónyi embernek okoz nagy szenvedést, és ha nem is gyógyulnak meg, de ha a tünetek elviselhetőbbek (mint pl. egy enyhe nátha), akkor kevesebb gyógyszert kell magunkba tömni (kevésbé mérgezzük magunkat, kevesebb TB pénzt költünk), nem megy a munka-pihenés kárára ez a másfél hónap. Az életmóddal is van baj persze, de az is tény, hogy soha ennyi ember nem igyekezett figyelni az étkezésére, hogy naponta egyen gyümölcsöt, zöldséget, két közeli konditerem állandóan tele van, sokan jógáznak.