Kedves vrobee!

> Ezek szerint az igei ég (~lángol) és a főnévi ég (~mennybolt) közös eredetű nomenverbum, mint pl. a fagy?

Mea culpa, nem ellenőriztem a memóriámat, mielőtt a hozzászólást tettem: így súlyosat tévedtem. Most utánanézve, a mainframe külön eredetűnek véli őket: az ég ige rekonstrukciója fgr. ? *äŋ3, míg az ég főnévé fgr. *säŋe.


> Mert kétségkívül bele lehet magyarázni (pl. a láng is fényes meg a nappali égbolt is), de kicsit izzadtságszaga van...

Szvsz. a dolog nem annyira izzadtságszagú. Ami miatt kizárt az az, hogy a rokonnyelvi adatok alapján eltérő fgr. tövet rekonstruálnak mögéjük. Az ilyen ősi szavaknak végül is volt idejük arra, hogy folytonosan specializálódva a jelentésük mára jelentősen eltérjen.

Így a dolog nem meglepőbb, minthogy az egymástól jelentésben meglehetősen messze álló szeret, szerep, szerez igék mögött ugyanaz a tő, és ugyanaz a kiinduló jelentés áll. A magyar ég főnév finn megfelelője a sää, amely időjárást jelent: ez szintén kissé izzadtságszagú lenne, ha pl. nem lehetne mellettük adatolni a zürjén synöd ‘levegő’. Ugyanígy az a. sky ‘ég’ és a hide ‘rejt(őzik)’ igék ugyanarra az ieu. alapnyelvi (s)keu- gyökre vezetődnek vissza, melyhez társított jelentés éppen egy eléggé kevéssé intuitív „közös nevező”: a ‘takar’. A szláv nebo ‘ég’ szót pedig az óizlandi njól ‘éjszaka’ szóval vetik össze: itt az összekötő kapocs az ‘ég’ és a ‘felhő’ gyakori azonossága (vö. a sky ‘ég’ ~ ósvéd scio ‘felhő’; szl. nebo ‘ég’ ~ lat. nebula ‘felhő’), a ‘felhő’ kapcsoltsága az ‘árnyék’-hoz (ósvéd scio ‘felhő’ ~ ónorvég skuggi ‘árnyék’), az ‘árnyék’-nak pedig a ‘sötét’-séghez (szl. těnь ‘árnyék’ ~ tьma ‘sötét[ség]’), ez utóbbinak pedig az ‘éjszaka’-hoz. (Nos ez, utóbbi magyar vonatkozásban, az ellenkező „előjellel” is megtörténhetett volna: Prométeusz az égből lopta el a tüzet az embereknek. Ez a monda azt jelzi, hogy elég erős kulturális beágyazódottsága van a ‘tűz’ és az ‘ég’ kapcsolatának.)