Az idei év egész tűrhető volt. Eleinte szedtem a Claritine Akutot, azt hittem az segített, de aztán kiderült, hogy csak a pocsék időjárásnak köszönhető, hogy enyhébbek a tünetek. Amikor kezdett bedurvulni az allergia, kaptam Telfastot, és valószínűleg attól, de egész kibírható lett a helyzet. Ez azt jelenti, hogy a napi 2x100-as csomag papírzsepi helyett elég volt a fél csomag egy napra, már csak folyt az orrom, de nem dugult be úgy mind a kettő, hogy nyelni sem tudtam, a szemem viszketett, de azért a kontaktlencsét tudtam hordani (a szemüvegben szédülök, pedig több félét próbáltam). Az asztmás köhögésem is csak később kezdődött, azt a Brycanillal sikerül úgyszintén elviselhető szinten tartani.

Az elmúlt évekhez képest kész "háváj". Első években próbálkoztam mindennel. Claritine, Zyrtec, de semmi sem segített. Utána úgy gondoltam, nem mérgezem magam, ha gyógyszerrel is pocsékul vagyok, akkor minek szedjem és csak szemcseppet és orrsprayt használtam. Na meg kitaláltam azt, hogy engem nem fog legyőzni az allergia. Közben jött az első gyerek két parlagfűszezon között, a szoptatás miatt sem szedtem gyógyszert. A második gyerekkel nem volt szerencsém, pont a 7. hónapra esett a szezon. Mivel a kontaktlencsét nem használhattam, nem láttam jól, levegőt nem kaptam, egyre rosszabb lett a hangulatom és a közérzetem. Végül annyira beszűkült az agyam, hogy a gyerekem ellátásán kívül nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Korábban a depresszióról az volt a véleményem, hogy a betegnek is nyitni kéne a világ felé stb, bla bla, az ilyenkor szokásos szöveg. Akkor vettem észre, milyen súlyos betegség ez. Annyira kikészültem, hogy ez persze a családi kapcsolataimat is eléggé megrontotta, a lényeg az, hogy annyira bekattant az agyam hogy amikor a szüleim elvitték a gyereket, hogy egy kicsit pihenhessek, már öngyilkossági gondolataim is voltak. Pl. volt olyan, hogy elindultam otthonról, hogy a vonat alá ugorjak. Az utcán bolyongtam zokogva éjjelente a sötétben, hatalmas pocakkal. Hiába lett vége a parlagfűszezonnak, az "agybaj" megmaradt. Végül hónapokkal később segítséggel sikerült kilábalni, de egy hajszál választotta el a családot attól, hogy egy szaros növény miatt egy gyereket félárván hagyjak. Na ez meg az én történetem. Úgyhogy amikor egyik nap úgy adták haza a gyereket az oviból, hogy egész nap folyt az orra és dörzsölte a szemét, én este már a térképet nézegettem, hogy hová fogunk kivándorolni, azon gondolkoztam, hogy a szakmai tapasztalatommal és a nyelvtudásommal hol kaphatnék állást. Végül életemben először, de boldog voltam, amikor estére a gyerek belázasodott, és kiderült, hogy CSAK megfázott.