Lehet, hogy nem normális, de túl sok választás nem volt.

Ha végig gondolod, akkor nálunk a nagy diplomabumm a rendszerváltást követően történt meg, kb. 5-7 évvel.

A korábbi rendszerben ugyanis adott volt mindenkinek a létbiztonság akkor, ha volt szakképesítése, és dolgozott, plusz még vállalt valami mellékmunkát stb. (Azt hiszem nem kell ecsetelnem senkinek a Kádár-kori életszínvonal emelő stratégiákat). Ezt a szőnyeget a rendszerváltás után kirűntották az emberek alól, és rengeteg munkanélküli lett. Ellenben azoknak, akiknek korábban diplomája volt, az állásuk jórészt változatlan maradt. Mit látott tehát egy adott fiatal? Az, hogy aki nem tanul tovább, az jó eséllyel lemarad, és nem fog jól élni. Másfelől pl. '98 után egyfajta állami törekvés lett az, hogy a fiatalok tanuljanak tovább, és minél később lépjenek ki a munkaerőpiacra. Így adott volt az, hogy rengeteg ember diplomát szerez.

Plusz hozzájárul ehhez az is, hogy általában a nagyobb cégek megkövetelik ugyan a diplomás munkaerőt, de a képzés zömét már ők végeztetik el.

És hogy visszakanyarodjunk a történelemszakhoz:

Vajon akik nem érdeklődésből, nem hivatásból stb. végzik el, hanem "csak úgy" azoknak mit javasolnál? Muszáj egy alternatív, és optimális életutat kínálni azoknak, akik "jobb híján" a történelem szakot választják, különben akkor inkább fog ide jönni, sem mint egy másik, de rosszabb kilátású helyre.

(Ezzel persze nem védeni akarom a jelenlegi rendszert, jó lenne a létszámkeretet sokkal, de sokkal lejebb szorítani, se történészből, se történelemtanárból nem kell ennyi az országnak).