„Rengeteg ember van, aki beleragadt a múlt posványába, mert képtelen és/vagy nem hajlandó megújulni, fejlődni, tanulni, előre tekinteni.” – felvetődött, hogy a múlt-jelen szembeállításánál mennyire forog kockán az önértékelés, és mennyire a kényelem – mert két igen különböző dologról van szó. A szaloncukornál és általában a márkahűségnél inkább a kényelem játszik szerepet. Amit Kigyo és Madárka pedzeget – identitászavar, frusztráció, beteges rettegés, oké vagyok, nem vagyok oké –, ennek komoly(abb) lelki háttere van, és nehezebb váltani róla, mint ahogyan egyik cipőről vagy olvasmányról másikra vált az ember, feltéve, hogy váltani akar.