Tisztelt Topik!

Beidézem ide szerkesztve azokat a hozzászólásaimat a „Nevek családnevek magyarul”, ill. „Családfakutatás” topikokról, amelyek ennek a topiknak a megnyitását iniciálták:


---------

> Még egy kérdés, bár nem szorosan ide tartozik: halotti bejegyzésekben gyakran szerepel az “epehideg” betegség, mint halálok. Mi ennek a mai megfelelője?

Utánajártam: ez nem egy olyan kórkép, aminek ma megfelelője lehetne, mivel inkább egy, az adott kor által vélelmezett tüneti leírás, amely több – és alkalmasint koronként változó – betegséget mos össze.

Az első forrásom a Ballagi-féle szótár volt 1987-ból: eszerint az epehideg(lelés) nem más, mint az epeláz szinonimája. Az utóbbiról ezt írja:

epeláz: fölösleges epekiömléstől előidézett lázas betegség (1873)

Ugyanerről a Pallas Nagylexikona:

Epeláz (febris bilisa), elavult orvosi kifejezés, amellyel régebben olyan lázas betegségeket illettek, amelyek epés hányással, vagy sárgasággal jártak. Az epés hányásnak nincs jelentősége, mert az epe a hányási mozgások alatt kerül a gyomorba, s előfordulhat ez minden hányással kezdődő lázas betegségnél. Tulajdonképpen való epeláz lenne tehát a Weil-féle betegség* és az atrofla hepatis flava (sárga májsorvadás). Régebben az epés jelzőt számos betegség mellé függesztették s volt pneumonia biliosa, epés tüdőgyulladás, malaria biliosa, epés hideglelés stb., legtöbbször azonban az akut gyomorhurutot meg a tifuszt illették e néven. (1893–1897)

* Weil-betegség: leptospirózis következtében fellépő súlyos, életveszélyes, vese- és májelégtelenséget okozó, sárgasággal járó vérzéses láz.

Vagyis bármi lázzal, és epés hányással, széklettel járó lázas állapotot jelenthet.


---------

> forróláz

Bármilyen magas lázzal járó betegség, aminek a kóroka akkoriban rejtve maradt, többek közt a malária (avagy váltóláz)


> hideglelés

A láz korabeli szinonímája, ezt is igen gyakran – de nem kizárólagosan – használják a malária leírására.


> Sorvadás

Bármiféle általános elerőtlenedéssel, legyengüléssel járó állapot, különösen a tüdő-tbc (tüdőbaj, tüdővész, hektika).


---------

> sinlődés, (ezt ma depressziónak mondanám - árva 27 éves hajadon halálának oka)

Ez még egy szinonima a sorvadásra-aszkórra. A Ballagi-féle szótár megfogalmazása (1873) szerint: „sinleg*: kórállapot, melyben a beteg folyamatosan fogy, sinlik, különösen annyi mint aszkór”, ugyanitt igeként „sinlik: nyomorgó, beteges állapotban van”.

(* A sinleg egy nyelvújítási szó a sinlés, sinlődés helyett.)

Tehát ez is általában a tbc-t jelöli, bár bármi más is lehet, mivel a korabeli kórmeghatározások a tünetet írják le, nem a kórokot. Egyébként is nehéz a dolgokat a mai fogalmakkal párosítani, minthogy a betegségek akkori osztályozása alapvetően a „száraz” és a „nedves” kórok kettősségén alapult, amely a mai ésszel megfoghatatlan. A sorvadás, a sinlődés, az aszkór egy általános megnevezés volt a lassú, testsúlyvesztéssel járó, halálhoz (is) vezethető „száraz” kórra. (Ez a tbc-vel csak úgy kapcsolódok, hogy az volt az egyik leggyakoribb „száraz” kór.) Nem merült fel, de beidézem ide a „nedves” megfelelőjét is Ballagitól:
„senyv: mindenféle kór, betegség, melyben a növényi és állati test nedv-része romlásnak indul”.


> aszkórt én is találtam.Fogalmam sincs, hogy mi.

A fentiekből már sejthető, de a topiknyitóban megadott linkről beidézem ide az ott található definíciót: „aszkór: minden olyan, pontosan meg nem határozott betegség (pl. tüdővész, sorvadás), amely nagyfokú legyengüléssel, lesoványodással, elsorvadással jár”.
Álljon itt Ballagi meghatározása is: „aszkór: a testet lassan-lassan elfonnyasztó, halálhozó száraz betegség”.


> vízibetegség

Ua. mint a vízkór(ság), azaz „betegség, melyben a testrész bőre alatt feles víz gyülemlik”. Vagyis az ödémásodás, mint a szívelégtelenség, vesebetegség, máj-zsugorodás stb. tünete.


> ínláz

Ua. mint a hagymá(s)z, azaz „idegláz, melyben a beteg többnyire eszméletén kívül van (typhus)”. Vagyis tífusz, bár ennek akkoriban tágabb jelentése volt: ‘eszméletvesztéssel járó lázas állapot’, a mai értelemben vett tífusz akkori neve has(i )tífusz, hasi hagymáz.

Másutt felmerült ennek a kórképnek egy korabeli szinonimája: epehideg(lelés) vagy epeláz. Ez utóbbiak abból a megközelítésből írják le a kórképet, hogy epés hányással, széklettel társult.


> köldökgörcs

Erre nem találtam adatot, értelmezéséhez támpont lehetne az elhunytak kora. Ha csecsemőkről van szó, akkor a legvalószínűbbnek tűnik az elfertőződött köldök miatti görccsel járó lázas infekció, esetleg a köldökvérzés. Felnőttek esetén talán a köldöksérvet és annak végzetessé váló szövődményeit jelentheti.


> pokolvar

„Az ember testén feketés, mérges daganat”. E tünethez társuló leggyakoribb korabeli betegség a lépfene (de minden más sötét, beszáradó hólyagokkal járó megbetegedés is lehet).


> Szent Antal tüze

Ez valóban az orbánc.


> eskór

Epilepszia


> Patécs - (petechia, pittacium), kicsiny, gömbölyded vérzések a köztakarón, melyek súlyos fertőző betegségeknél lépnek fel s a néphit szerint is kedvezőtlenné teszik a kórjóslatot. (Pallas) - nehogy megkérdezd, hogy mi a köztakaró!!!

Ez is tünet, nem betegség, bár a Pallas meghatározása jó, de megadom itt Ballagiét (1873) is, valamint Brencsán-féle a modern Új orvosi szótárét (1983):
1873: „patécs: lázas betegségből származó vörös v. kékes foltok a testen (febris petechailis)”
1983: „petechia: pontszerű vérzés a bőrön”.

N.B. A köztakaró szót a mai biológiai szaknyelv is használja. Ember esetén ez valóban a bőrt jelenti.