Hallgat bokor, fa

(1)
Sajgó lyukakba
szakadt a fény, ragyog a
kukacos alma.

(2)
Pittyeg, felrebben,
néz a rigó: „Mi tetszik?…
Mindent megettem”.

(3)
Sohase lesz kész,
csak folyton leszakad a
befejezett rész.

(4)
Mennék, ha hagynál.
Ha nem mondogatnád, hogy
„magad maradtál”.

(5)
Vakító fényfal.
Nincs is pontos szavam rá,
csak hó, nap, meghal.

(6)
Fagyott galamb lóg
a tornyon. De akkor a
harang kiért szól?

(7)
Hallgat bokor, fa,
a nehezét ráhagyja
emberre, napra.

(8)
Megroskadt. Csöpög.
Én azt mondom, szerelem.
Te azt, hogy a csönd.

(9)
A csontig-ködben
vízbe esett madár sír,
csapkod közöttem.