Először reagálok közvetlenül egy kritikára, mert ez sokszor felmerült.

 

Ha az NBH a CIA vagy a MOSZAD szintjén működne...

 

A CIA egy fokkal jobban működik az NBH-nál, de vannak problémái a beérkező adatok elemzésével. Másik probléma a CIA-val, hogy rendszeresen kiadja az embereit, ilyet magyar szolgálat még nem tett.

 

A MOSZADról sokat írtak, mely szerint eléggé alacsony színvonalon van egyesek erkölcse, ellenben szakmailag olyan teljesítményre képesek, amivel eddig senki sem büszkélkedhet. A MOSZAD ereje viszont nem csupán a szakmai tudásában van, de a MOSZAD és az NBH kb. olyan, mint luxusautót hasonlítani egy trabanthoz.

 

Az, hogy NEMZET és BIZTONSÁG csak szójáték.

Régebben volt ÁLLAM és BIZTONSÁG meg ÁLLAM és VÉDELEM.

Mindig van valamilyen deklarált cél, de amióta van politika, ezek a célok csak szavakban érvényesülnek.

Az IDEGEN SZÍVŰEK alatt a magyarban IDEGEN ÉRZÉSŰEKET értünk. Aligha hiszem, hogy valakit az érzései miatt különböző eljárásoknak kellene kitenni. Az NBH nem ilyenre való. Szerintem minden szakmai munkát végző dolgozó kikérné magának, hogy tudását annyira degradálják le, hogy emberek gondolatainak üldözésére használják fel.

 

A biztonságnak nem ellentéte a bizonytalanság, de ezzel le is zárom azokat a soraimat, amivel elvinném másfele a topic témáját.

 

Az NBH milyen érdekeket véd?

Éppen ez az a kérdés, amin komolyan érdemes elgondolkodni.

Azon, hogy mit képes védeni.

 

Kis időutazás:

 

1990 március.

Marosvásárhelyen magyarellenes pogrom. A Németh-kormány utolsó napjai, az ÁBH-nak már vége, az NBH még csak a gondolatokban. Az Állambiztonsági Hivatal által kiépített hálózatok még működnek. Működőképességük és hozzáértésük ékes bizonyítéka pont ezekben a napokban jön elő.

Az, hogy Marosvásárhelyen mi történt, itteni ember nem nagyon értheti. Ami a pogromot kiváltja, egy magyar felirat a gyógyszertár ablakán! Egy kicsike ürügy is elég az újabb pogromhoz, ráadásul a román hadsereg folyamatosan a románokat védelmezi.

 

Budapesten a Romhányi Lászlóék vezette Jurta-csapat gyűlésezik. Romhányi felháborodva újságolja a Vörösmarty-téren gyülekező híveinek, hogy román zászló van Budapesten. Bár Romhányi nem kéri, önként jelentkeznek emberek a XIV. kerületi román nagykövetség zászlójának meggyalázására. Romhányi elgondolkodik, nem mond nemet, igaz igent sem. Végül elhatározás születik a román zászló demonstratív meggyalázására. Vannak jó érveik, de a vezetők felismerik, hogy az igazi szenvedő alanyai ennek az egésznek az erdélyi magyarok lennének. A közben különítménnyé szerveződött zászló-gyalázók tevékenysége megbénul, mert az ÁBH által kiépített hálózat működőképességét bizonyítandó: megakadályozza a zászló-akciót.

 

Újra időutazás.

Végig 1990-en, 1991-en. Romhányi az NBH fennállása alatt kényszerkihallgatást, önbíráskodást szervez, egy ember meghal. Később a köztársasági elnök beszédét megakadályozzák, szélsőjobbos csoportok pogromokat tartanak Budapest utcáin. Az NBH teljesen tehetetlen, már a Kurír c. napilap sztárriportot is készít a bőrfejű-vezérrel. Végezetül nem az NBH, hanem a BRFK oldja meg a helyzetet egy "gyorsan reagáló egységgel", 1994-ben.

A szélsőjobb új formákat öltve gyökeret ver a magyar társadalomban és tény, hogy 1998-ban olyan politikai erők kapnak támogatottságot, melyeket egyik politikai oldal sem szerett volna partnernek tekinteni, de most muszájjá válik. Az NBH semmit nem tett...